A Szentatya katekézise Nolai Paulinuszról

A Szentatya a hívek elé ezúttal egy negyedik és ötödik század fordulóján élt szentet, Nolai Paulinuszt, a szeretetszolgálat nagy apostolát állította. Paulinusz bensőséges barátságot alakított ki kora két nagy egyházi személyiségével, Ambrussal és Ágostonnal.

Paulinusz a galliai Bordeaux szülöttje, ahol jómódú család gyermekeként kiváló nevelést kapott. A tudós, művelt férfi fiatalon Itáliába indult, és Campania kormányzója lett. Közéleti személyiségként rövidesen nagy bölcsességével és szelídségével vált népszerűvé. Ebben az időszakban érintette meg szívét a krisztusi hit. A földi város építése során fokozatosan felismerte, hogy más utakon kell eljutnia az égi városba. Életének egyik fontos szakaszát jelentette a Teréziával való találkozás. A barcelonai származású nemes hölgy felesége lett és házasságukból egy gyermek született, aki azonban rövidesen meghalt. Ebben az eseményben Paulinusz azt a jelet vélte látni, hogy Istennek más tervei vannak vele.

Feleségével példaadó egyetértésben eladta vagyonát a szegények javára, visszavonultan éltek Nápoly közelében, Nolában, újfajta önmegtatóztató életformát választva, amelyhez mások is csatlakoztak. Zarándokházat alapítottak a Szent Félix-bazilika mellett, amelybe szegényeket is befogadtak. Később Paulinuszt Barcelonában pappá szentelték, majd 409-ben Nola püspöke lett.

Nagy Szent Gergely szavai szerint Paulinuszban a hívek a szeretet nagy apostolát látták, aki főként a szegények iráni szeretetszolgálatban jeleskedett. Megtérése nagy hatást gyakorolt a kortársakra. Tanítója és mestere, Ausziniusz pogány költő árulónak nevezte, mivel lemondott a földi javakról és a költészetről. Paulinusz válaszában kifejtette, hogy az általa választott életforma nem jelenti a földi javak megvetését, hanem éppen ellenkezőleg: magasabbrendű célok felé emeli őt.

Paulinusz valójában nem mondott le a költészetről, hanem az Evangélium lett ihletésének forrása – mondta beszédében a pápa. A hit és a szeretet témájának szentelt ódáiban a mindennapi élet apró eseményei úgy jelennek meg, mintha részei lennének az üdvösségtörténetnek. Az olvasott és átelmélkedett szentírás fényében a nolai püspök felismerte a tökéletesség felé vezető utat. Nem gondolta, hogy az anyagi javakról való lemondás a tökéletes megtérést jelenti. Tudta, hogy ez csak a kezdet. Az általa alapított monasztikus közösségben a szegények számára mindig jutott hely. Nemcsak alamizsnát adott az elesetteknek, hanem úgy bánt velük, mintha magát Krisztust látná bennük.

Paulinusz teológiája az Isten szavától átitatott élet teológiája, amelyből kiemelkedik az egyház mint az egység misztériuma. Korunk teológiája éppen a kommunió fogalmában találta meg az egyház misztériumának kulcsát – mondta végül szerdai katekézisében a pápa. Ezt a kommuniót Nolai Szent Paulinusz a spirituális barátságok gyakorlásán keresztül valósította meg. Élete a magasrendű lelkek találkozási pontjává vált, kezdve Tours-i Szent Mártonnal, Szent Jeromoson és Szent Ambruson át Szent Ágostonig.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Képek: VR, www.conteanolana.it