A Szentatya katekézise Pál apostol leveléről

Szeptember 7-én az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa Szent Pál Kolosszeiekhez írt levelének Krisztus himnuszáról elmélkedett katekézisében.

A himnuszban az apostol Krisztusról, a világegyetem és a történelem Uráról ír. Ez az ének mind a négy héten át végigkíséri a vesperás liturgiáját.

A himnusz központi részét a 15-20-ig terjedő szakasz alkotja, amikor közvetlen és ünnepélyes módon színre lép Krisztus, a „láthatatlan Isten” „képmása”. A görög „eikon” – ikon szó, különösen kedves az apostol számára: leveleiben kilenc alkalommal használja Krisztusra, Isten tökéletes képmására, valamint az emberre, Isten dicsőségének képmására alkalmazva.

Az emberek azonban, a bűnt választották és „fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek…képmásával”, bálványokat imádtak és azokhoz váltak hasonlóvá.

Nekünk tehát továbbra is arra kell törekednünk, hogy Isten Fiához váljunk hasonlókká, mivel Õ kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett bennünket szeretett Fia országába.

Krisztus, aki „az elsőszülött minden teremtmény között”, előbb van az egész teremtésnél, mivel Isten „Benne teremtett mindent a mennyben és a földön, a láthatókat és a láthatatlanokat. Az ősi héber hagyomány is azt tanítja, hogy az egész világ a Messiás eljöveteléért lett teremtve.
Szent Pál apostol számára Krisztus a világot összetartó erő kezdete, a közvetítő és az a végső cél, amely felé az egész teremtett világ tart. Õ az elsőszülött a sok testvér között, vagyis ő a Fiú, Isten gyermekeinek nagy családjában, amelybe a keresztség révén illeszkedünk be.

A teremtett világról Szent Pál apostol ezután tekintetünket a történelem felé irányítja: Krisztus a „feje a testnek, az egyháznak”, már megtestesülése révén is. Belépett az emberi közösségbe, hogy azt egyetlen testben, vagyis termékeny összhangban egyesítse. Az emberiség növekedése Krisztusban, a kezdetben gyökerezik. Krisztus, ezzel az elsőbbségével válhat mindenki feltámadásának kezdetévé. Õ „az elsőszülött a holtak közül”, mivel „Krisztusban mindnyájan életre kelnek, Mindenki, amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak.”
Vége felé közeledve, a Krisztus-himnusz eljut a teljességre, amely a görög „pleroma” szónak felel meg, és amelyet Krisztus foglal magába, mint az Atya szeretetének ajándékát. Az istenség teljessége sugárzik szét a világegyetemben és az emberiségben, a béke, az egység és a tökéletes összhang forrásává válik.

Ez a „kiengesztelődés”, „kibékülés” a „kereszt vérével” jön létre, amely által mindnyájan megigazulunk és megszentelődünk. Krisztus, amikor vérét ontotta és önmagát adta nekünk, kiárasztotta a földre békéjét, amely a bibliai nyelvezet szerint a messiási javak és az egész teremtett valóságra kiáradó üdvözítő teljesség összegezése.

A himnusz a kiengesztelődés, az egység, az összhang és a béke ragyogó látóhatárával fejeződik be, amely fölé emelkedik mindezek megteremtőjének, Krisztusnak, az Atya „szeretett fiának” ünnepélyes alakja – zárta katekézisét XVI. Benedek pápa.

VR/MK