A Szentatya katekézise Szent Ágostonról (1)

Szerdán délelőtt a VI. Pál teremben került sor az általános kihallgatásra, amelynek során a pápa Szent Ágostonról tartotta katekézisét.

Az afrikai püspök élete az isteni kegyelem működésének példája, amely az ember összetett életútját a végső Igazság megismerése, azaz a Krisztussal való egység és az egyháza iránti szolgálat felé irányítja. Ágoston „a szenvedély és a hit embere volt, akit a rendkívüli intelligencia és a fáradhatatlan lelkipásztori gondoskodás jellemzett” – mondta a Szentatya.

A latin szertartású egyházatya az észak-afrikai Tagastéban, a mai Algériában született 354-ben. Ágostont édesanyja, Mónika a keresztény hitre nevelte. A későbbi püspök fiatalkorában elfordult a katolikus egyháztól, lelkében azonban mindig vonzást érzett Jézus Krisztus iránt. Azt vallotta, hogy mindig szerette Jézust, mégis egyre inkább eltávolodott az egyház hitétől, gyakorlatától, mint ahogy ez ma is sok fiatallal megtörténik – mondta katekézisében a pápa. Ágoston szenvedélyesen kereste az Igazságot. Így került kezébe Cicero ma már elveszett műve, a Hortensius, amely nagy hatással volt rá, és felébresztette benne a tudás iránti szeretetet.

Vallomásaiban írta, hogy a könyv nyomán hihetetlen vágyat érzett az örökkévaló tudás megszerzésére. Ágostont kezdetben a manicheusok érdekelték, akik racionálisan mutatták be a hitet és a világot két alapelvre osztották, a jóra és a rosszra. A manicheista szónokok azonban, akik gyors sikereket ígértek, hamar kiábrándították Ágostont, aki Karthágóból először Rómába, majd Milánóba költözött. Itt a császári udvarban fontos állást kapott. Megismerkedett Szent Ambrussal, akinek prédikációit kezdetben csak választékos stílusáért hallgatta meg. Lassan azonban figyelni kezdett a milánói püspök beszédének tartalmára is, amely elvezette a Szentírás helyes olvasásához, s ez számára utat mutatott Jézus felé. A Logoszban, a testté vált örök Igében találta meg a filozófia, a racionalitás és a hit összefoglalását.

Szent Ágoston hosszú és szenvedésekkel teli belső lelki zarándoklat vezette el a megtéréshez – fejtette ki katekézisében a Szentatya. Miután 387. április 24-én Ambrus kiszolgáltatta neki a keresztség szentségét, Ágoston visszatért Afrikába, ahol a monasztikus életformát kívánta választani, az imának és a tudományoknak szentelve magát. 391-ben azonban, akarata ellenére pappá, majd 395-ben Hippó püspökévé szentelték. Itt folytatta szolgálatát 35 éven át, óriási hatást gyakorolva a helyi katolikus egyházra és kora kereszténységére. Szembeszállt a makacs eretnekségekkel, mint a manicheizmus, a donatizmus és a pelagianizmus, amelyek veszélyeztették az egyetlen és irgalmas Istenbe vetett keresztény hitet.

Szent Ágoston példamutató püspök volt, aki fáradhatatlanul teljesítette főpásztori szolgálatát. Hetente több alkalommal prédikált híveinek, támogatta a szegényeket és árvákat, gondot fordított a papság képzésére, a férfi és női kolostorok megszervezésére. Minden nap Istenre bízta magát, élete minden pillanatában, egészen 430-ban bekövetkezett haláláig.

A pápa bejelentette, hogy a következő általános kihallgatásokat is a hippói püspök alakjának szenteli majd.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: jelesnapok.neumann-haz.hu