A Szentatya látogatása az olasz köztársasági elnöknél I.

Hivatalos látogatásról van szó, azon a napon, amikor a Katolikus Egyház Olaszország védőszentjére, Assisi Szent Ferencre emlékezik. A pápa ezzel viszonozta Napolitano elnök látogatását, amelyet két évvel ezelőtt, 2006. november 20-án tett a Vatikánban. XVI. Benedek most második alkalommal látogatott el a Quirinalisba, amely egykor a pápák ősi rezidenciája volt. Amikor 2005. június 24-én nem sokkal megválasztása után először járt itt, az elnöki méltóságot Carlo Azeglio Ciampi viselte.

Amikor egy pápa felkeresi a pápák egykori palotáját, mindig felelevenednek a történelmi múlt emlékei. IX. Piusz pápa az egységes olasz államalapítás évében 1870-ben hagyta el a Quirinalis palotát, és XII. Piusz volt az első pápa, aki már vendégként tért ide vissza 1939-ben. Ez a palota hosszú időn át az olasz állam és a Szentszék között fokozatosan alakuló kapcsolat jelképe maradt. E kapcsolatok 1929-ben a Lateráni Egyezménnyel kaptak hivatalos formát. 1946-tól, az Olasz Köztársaság létrejöttétől kezdve XII. Piusz pápa több olasz államfőt fogadott a Vatikánban, ám a Quirinalisba először csak 1962-ben látogatott pápa, a ma már boldoggá avatott XXIII. János. VI. Pál kétszer, II. János Pál pedig háromszor kereste fel hivatalosan az olasz államfőt. XVI. Benedek pápa látogatása a nyolcadik a köztársasági korszakban, míg a nemzeti egység korszakától számítva a kilencedik.

A Szentatya és kísérete szombaton délelőtt fél tizenegy után hagyta el a Vatikánt. A vatikáni küldöttséget többek között négy bíboros képviselte: Tarcisio Bertone államtitkár, Giovanni Lajolo, Angelo Bagnasco és Agostino Vallini, míg az olasz küldöttséget Silvio Berlusconi kormányfő vezette. A Quirinalis palotában Giorgio Napolitano elnök fogadta a pápát: a vatikáni és az olasz himnusz elhangzása után a fehér-sárga pápai zászlót felvonták a palota tornyán. A látogatás során a két államfő között nem hiányoztak az összeszedettség és az imádság pillanatai sem. A palota Angyali üdvözlet kápolnájában a Szentatya térdelve imádkozott az oltár előtt, míg Giorgio Napolitano az első padsorban állva követte a pápa mozdulatait. Az egyszerűsített, ám mégis rendkívül ünnepélyes protokoll után hangzott el az olasz államfő és a pápa beszéde, amelyet mintegy fél órás négyszemközti beszélgetés követett az Üvegfalú teremben.

Az olasz államfő ezekkel a szavakkal kezdte beszédét: „Õszentsége, megtisztel és örömmel tölt el bennünket mostani látogatása ebben a palotában, amely ismeri a történelem sebeit, de amely ma és már hosszú ideje tanúja az Olasz Köztársaság és a Katolikus Egyház kölcsönös tiszteletben és gyümölcsöző együttműködésben megvalósuló találkozásának.” Giorgio Napolitano beszédében elismeréssel emlékezett arra, hogy a kereszténység nemcsak nagy múltjával, hanem ma is élő valóságával alakítja Olaszország életét. Az elnök számos olyan témát érintett, amelyek egyformán fontosak az olasz állam és az egyház számára. Ezek között megemlítette a békét és az együttműködést, amelyek elengedhetetlen feltételei a szegénység, az egyenlőtlenségek és a háborúk leküzdésének. Ebben az elkötelezettségben az egységes Európa értékes szerepet játszhat – hangsúlyozta az olasz államfő, majd a pápa szavaival összhangban sürgette az emberi méltóság tiszteletét, mindenütt és minden formában.

Utalva a világ fejlődését alapjaiban megrendítő aktuális eseményekre, elmarasztalta a gazdasági és a politikai etika romboló hanyatlását, végül a Szentatya Párizsban elhangzott szavai nyomán leszögezte, hogy az állam laicitása – az olasz alkotmány szelleme szerint is – elismeri a vallás társadalmi és nyilvános szerepét. A laicitás megkívánja a hívő emberek iránti tiszteleten túl azt a kötelességet is, hogy keresni kell velük a párbeszédet.

Az olasz államfő végül megköszönte a pápának, hogy az Assisi Szent Ferenc ünnepén látogatott el a Quirinalisba. Szent Ferenc amilyen sokat adott az egyháznak ugyanolyan sokat adott Itáliának – mondta végül Giorgio Napolitano.

Vaikáni Rádió/Magyar Kurír