A Szentatya Lengyelországban (1)

Krakkó: A Mária mennybevitelét, Nagyboldogasszony ünnepét követő napon, augusztus 16-án pénteken II. János Pál pápa ismét útnak indult és megkezdte 98. nemzetközi lelkipásztori látogatását, ezúttal Lengyelországba. A szentatya pápává választása óta kilencedik alkalommal zarándokol el szülőhazájába. A pápa pénteken délután, fél öt után néhány perccel Castelgandolfóból indult el lengyelországi útjára és kétórás repülőút végén érkezett meg egykori érseki székvárosába, Krakkóba. A hazatérő pápát Aleksander Kwasniewski köztársasági elnök, Josef Glemp varsói bíboros, prímás, Franciszek Macharski krakkói bíboros, érsek fogadta több más állami és egyházi közméltósággal együtt.
Krakkó régi városnegyedének több altemplomában imavirrasztással készültek a pápa fogadására, pénteken reggel 8 órakor pedig a Wawel székesegyházában ünnepi szentmisét mutattak be, amelyen részt vett a város összes szeminaristája, akik imáikkal szeretnék kísérni a szentatyát. A városban ünnepi hangulat uralkodott, a Miasszonyunk-bazilika harangtornyán egy nagy transzparensen a következő felirat volt látható: „Isten hozott Krakkóba, szentatyánk.”A középületeket hatezer nemzeti és vatikáni színű, piros-fehér és sárga-fehér zászlóval díszítették fel, a lakások ablakaiba pedig sok helyen kitették a czestochowai Fekete Szűzanya képét, vagy a pápa fényképét. Egyedül a krakkói repülőtéren 20 ezer személy várta a pápát és tízezrek álltak a repülőtérről az érseki palotába vezető út mentén.
A pápa beszéde a repülőtéri fogadáskor
Kwasniewski elnök és Macharski krakkói bíboros, érsek üdvözlő szavai után a pápa köszöntötte Lengyelországot és honfitársait, „a meghatottság és az öröm ugyanazon érzéseivel, mint minden alkalommal, amikor hazámba látogatok. Ez alkalommal csak Krakkóba jöttem el, de gondolatban átölelem egész Lengyelországot és minden honfitársamat.” A szentatya külön megemlékezett a szenvedőkről, a betegekről, a magányosokról, az idősekről, mindazokról, akik szegénységben élnek. Tiszteletéről biztosította az ortodox és evangélikus híveket, valamint a többi egyház és egyházi közösség tagjait, a zsidók közösségét, az iszlám követőit és minden jóakaratú embert.
„Isten irgalmakban gazdag” — ez mostani zarándoklatának mottója, amely idézet „Dives in misericordia” k. enciklikájából. Itt Krakkóban ez az igazság sajátos kinyilatkoztatásban mutatkozott meg. Szent Fausztina nővér alázatos szolgálatának szokatlan tanúságtételének köszönhetően itt visszhangra talált Isten irgalmas szeretetének evangéliumi üzenete.
A pápa örömét fejezte ki, hogy meglátogathatja az új templomot, az Isteni Irgalom Szentélyét, amely az irgalmas Jézus kultuszának világközpontjává válik. A szentatya leszögezte: Isten irgalma az emberek irgalmában tükröződik vissza. Krakkó évszázadok óta büszkélkedhet olyan személyiségekkel, akik, bízva az isteni szeretetben, tanúságot tettek az irgalomról, a testvéreik iránti szeretet konkrét tetteivel. Ezek közé tartozott Szent Hedvig, kenty Szent János, vagy Szent Albert testvér. Most hozzájuk csatlakoznak Isten szolgái, akiket szentmisén emel az oltár dicsőségére. A pápa figyelmeztetett: zarándokútja és az isteni irgalom misztériumáról való elmélkedés nem szakadhat el azoktól az eseményektől, amelyek ma lengyel földön zajlanak. A pápa különös figyelemmel követi és Isten oltalmába ajánlja azokat, bízva benne, hogy a nehézségek és problémák Isten segítségével megoldásra találnak. Arról biztosította honfitársait, hogy a lengyel események nagyon közel állnak szívéhez. Mostani zarándoklatán megfigyelheti, hogyan használják fel a lengyelek visszanyert szabadságukat. Örömmel tölti el, hogy az egyház szociális tanításának szellemében számos honfitársa elkötelezte magát a haza közös házának építésében, amely az igazságosság, a szeretet és a béke alapjaira épül. Sokan bíráló tekintettel figyelik azt a rendszert, amely korunk világát az ember materialista felfogása szerint kívánja irányítani. Az egyház mindig emlékeztetett rá, hogy nem lehet a társadalom számára boldog jövőt építeni a szegénységre, az igazságtalanságra, testvéreink szenvedésére. Azok, akik a katolikus szociális etika követőinek vallják magukat, nem maradhatnak közömbösek azoknak sorsával szemben, akik munka nélkül maradnak, akik növekvő szegénységben élnek, annak a távlata nélkül, hogy javíthatnak saját és gyermekeik helyzetén. A pápa tudja, hogy számos lengyel család, főleg a nagycsaládok, sok munkanélküli, sok idős személy viseli a társadalmi és gazdasági változások súlyát. A szentatya osztozik örömeikben és szenvedéseikben, terveikben és a jobb jövő felé irányuló elkötelezettségeikben. Mindennap támogatja őket imáival. Számukra, és minden honfitársa számára most elhozta a remény üzenetét, amely az evangéliumi jó hírből fakad: „Az irgalomban gazdag Isten mindennap kinyilatkoztatja szeretetét Krisztusban. A feltámadt Krisztus mindnyájunknak ezt mondja: Ne félj, én vagyok az első és utolsó, az élő: halott voltam, de most örökkön-örökké élek. Ezt hirdeti az isteni irgalom, amelyet a pápa ma, hazájának és honfitársainak elhozott: Ne féljetek, bízzatok Istenben, aki irgalmakban gazdag. Veletek van Krisztus, a remény csalhatatlan adományozója” — fejezte be honfitársait köszöntő repülőtéri beszédét a pápa.
A Szentatya beszédét, melyet ülve olvasott fel, a repülőtéren várakozó húszezer hívő lelkes tapssal jutalmazta. Beszéde végén a pápa derűsen jegyezte meg, bocsánatot kérve az államfőtől és a krakkói érsektől: „Önök állva köszöntöttek engem, én pedig ülve maradtam. Bocsánatot kérek érte. A székem karfájára helyzeték ezt az olvasóállványt, így nem tudtam felállni. Még egyszer, bocsánat!”
A pápa a repülőtérről az érseki rezidenciára hajtott. Késő este ezúttal is megjelent az érseki palota központi erkélyén, hogy köszöntse a rá várakozó, és lelkesen éneklő több tízezer fiatalt.
Az Isteni Irgalom új kegytemplomának felszentelése
A szentatya 17-én, szombaton délelőtt a Lagiewniki Isteni Irgalom most elkészült új kegytemplomát szentelte fel. A szentmise délelőtt tíz órakor kezdődött, öt-hatezer hívő jelenlétében, míg kint a szabadban tízezrek követték kivetítőkön az új szentély megáldását. A pápával együtt misézett 12 bíboros és a környező országok számos püspöke: Magyarországot Katona István egri segédpüspök képviselte. A hívek között jelen volt Lech Walesa egykori köztársasági elnök, valamint Hanna Suchocka asszony, volt miniszterelnök és egykor szentszéki nagykövet. Ott volt a templomban Szent Anna Fausztina unokatestvére, Teresa asszony Lódzból, aki neves rokona boldoggá- és szenttéavatásán is részt vett.
Homília a szentmisén
Homíliájában a szentatya idézett a misztikus Szent Faustina Kowalska naplójából: „Ó, felfoghatatlan és kifürkészhetetlen isteni irgalom, ki képes téged méltóképpen imádni és dicsőíteni. Ó, Mindenható Isten legnagyobb tulajdonsága, te vagy a bűnösök édes reménysége.” A pápa kifejtette: „Szent Faustinával együtt valljuk, hogy az isteni irgalmon kívül nincs más reményforrás az ember számára és hittel valljuk meg: Jézus, bízom tebenned! A Mindenható Isten szeretetébe vetett bizalomra különösen nagy szükség van ma, amikor az emberek a gonosz annyiféle megnyilvánulásával szemben elvesztették lábuk alól a talajt. A szenvedéssel, szorongással és bizonytalansággal teli szívekből szálljon fel az imádság Isten irgalmáért. Ma azért jöttünk ebbe a szentélybe, hogy Krisztusban megtaláljuk az Atya arcát, aki az irgalom és minden vigasztalás Istene. A lélek tekintetével szemünket Jézuséba öltjük, hogy az Õ tekintetének mélyén megtaláljuk életének visszfényét és már annyiszor megtapasztalt kegyelmének világosságát, mellyel Isten mindennap és az utolsó napon is megajándékoz majd minket.”
A szentatya őszinte szívvel mondott köszönetet mindazoknak, akik lehetővé tették e szentély felépítését, elsősorban is Franciszek Macharski bíborosnak, Krakkó érsekének, az Isteni Irgalom-szentély Alapítványnak, majd gondolatban szeretettel magához ölelte az Irgalom Boldogságos Szűzanyja nővéreit, akik oly sokat tesznek a Szent Faustina által hagyott üzenet előterjesztéséért. „Azért könyörgök, hogy ez a templom hirdesse mindig Isten irgalmas szeretetét, hogy legyen a megtérés és a bűnbánat, az eukarisztia bemutatásának, az imának és Isten irgalmas szeretete kiesdésének helye, az egész világ számára… A szent és a vigasztaló Lélek, az Igazság lelke vezet el bennünket az isteni irgalomhoz… a bűn és a gonoszság felismeréséhez… Ugyanakkor a Szentlélek lehetővé teszi azt is, hogy Krisztus keresztjében a bűnt a mysterium pietatis, vagyis Isten irgalmas és megbocsátó szeretetében szemléljük. Isten tehát megbocsátja bűneinket és az ember így ismét visszaszerzi Isten szeretett gyermekeinek méltóságát. A kereszt olyan, mintha az örök szeretet megérintené az emberi lét legfájdalmasabb sebeit. Erre az igazságra emlékeztet e szentély szegletköve, melyet a Kálvária-hegyéről hoztak, vagyis annak a keresztnek a tövéből vették ezt a követ, mely kereszten Jézus Krisztus legyőzte a bűnt és a halált. Szilárdan hiszem, hogy ez az új szentély mindörökre olyan hely lesz, ahol az emberek Lélekben és igazságban jelennek meg Isten színe előtt. Azzal a bizalommal jönnek ide, amely soha nem hagyja el azokat, akik alázattal megnyitják szívüket Isten irgalmának, annak a szeretetnek, amelyet a legnagyobb bűn sem képes legyőzni. Itt az isteni szeretet tüzében a szívek lángolni fognak a megtérés után és a reményre vágyók itt megkönnyebbülnek. Mily nagy szüksége van a mai világnak Isten irgalmára. Minden földrészen a szenvedés mélységéből az emberek irgalomért esedeznek. Mindenhol, ahol gyűlölet és bosszúvágy uralkodik, ahol a háború fájdalmat és ártatlan emberek halálát okozza, ahol nem tisztelik az életet és az emberi méltóságot, ahol igazságtalanság honol, ott elméket és szíveket lecsillapító irgalomra van szükség.”
A szentatya homíliájában a világot ünnepélyesen felajánlotta az Isteni Irgalomnak és kifejezte reményét, hogy Szent Faustina üzenete eljut a Föld minden szögletébe és reménnyel tölti el a szíveket. Isten irgalmában a világ megtalálja a békét, az emberek pedig a boldogságot.
Homíliáját a pápa a következő imával zárta: „Istenünk, irgalmas Atyánk, Te, Aki Fiadban, Jézus Krisztusban kinyilatkoztattad szeretetedet és reánk árasztottad azt vigasztaló Szentlelkedben! Ma Rád bízzuk a világ és minden ember sorsát. Hajolj le ránk, bűnösökre, gyógyítsd meg gyöngeségünket, győzd le a rosszat, ad, hogy a földgolyó minden embere megtapasztalja a Te irgalmadat, hogy benned, egy és szentháromságos Istenben megtaláljuk a reménység forrását. Örök Atya, Fiad fájdalmas kínszenvedése és feltámadása által légy irgalmas mihozzánk és az egész világhoz. Ámen.”
A közel háromórás szentmise végén, az elbocsátó áldás előtt a szertartástól már fáradt pápa váratlanul személyes emlékeiről kezdett szólni: „Emlékszem azokra az időkre, a megszállás idején… és idejártam az Isteni Irgalom kegyhelyére, facipőben. Ez a facipő volt ugyanis akkor használatos. El tudjátok képzelni” — kérdezte gondolkodva, mire a halálos csöndben figyelő hívek nagy tapssal válaszoltak.
Délután a pápa az érseki rezidencián fogadta Aleksander Kwasniewski államfőt, majd Leszek Miller miniszterelnököt. Este pedig fogadta még a városi és tartományi polgári elöljárókat, végül pedig találkozott az Isteni Irgalmasság kegyhelyének jótevőivel is, akiknek adományaiból a hatalmas szentély felépülhetett. VR/MK