A szentatya Lengyelországban (2)

Boldoggá avatási szentmise
Krakkó: Lengyelországi apostoli látogatásának második napján, vasárnap délelőtt a krakkói Blonie-parkban II. János Pál pápa hárommillió hívő jelenlétében boldoggá avatott négy Isten szolgáját, Felinski Félix Zsigmond varsói érseket (1822-1895), Jan Balicki atyát (1869-1948), Jan Beyzym jezsuita szerzetest (1850-1912) és Sancja Szymkowiak szerzetes nővért (1910-1942).
A liturgikus formula elimádkozásával a pápa a boldogok sorába iktatta a négy Isten szolgáját: „… Apostoli tekintélyünknél fogva engedélyezzük, hogy Isten szolgái, Felinski érsek, Belicki atya, Beyzym atya és Szymkowiak nővér boldognak neveztessenek…”
Az új boldogok méltatása
Az új boldogokat méltatva a pápa emlékeztetett rá, hogy Boldog Felinski Félix Zsigmond érsek erőteljesen elkötelezte magát a nemzeti szabadság védelmében. Erre van ma is szükség, amikor különféle erők a szabadság hamis ideológiájától vezettetve meg akarják maguknak szerezni ezt a földet. Amikor a liberalizmus, az igazság és felelősség nélküli szabadság hangos propagandája erősödik Lengyelországban is, az egyház lelkipásztorai nem tehetik meg, hogy ne hirdessék a szabadság egyetlen és csalhatatlan filozófiáját, amely Krisztus keresztjének igazsága. A szabadságnak ez a filozófiája strukturálisan kapcsolódik a lengyel nemzet történelméhez.
Boldog Jan Beyzym atya életszentségéről szólva a pápa rámutatott: a távoli Madagaszkárba ment, hogy ott Krisztus szeretetétől indíttatva életét a leprának szentelje. Éjjel-nappal szolgálta azokat, akiket a társadalom peremére szorítottak. Az elhagyatott és lenézett embereket szolgáló irgalmas teteivel rendkívüli tanúságot tett, amelynek visszhangja eljutott Krakkóba, majd egész Lengyelországba, végül a külföldön élő lengyelek körébe. Gyűjtést rendeztek, hogy a czestochowai Szűzanya nevét viselő kórházat építsenek, amely még ma is működik. Ennek a műnek az egyik előmozdítója volt Szent Albert testvér. A szentatya örömmel állapította meg, hogy az irgalomban megvalósuló szolidaritás továbbra is él a lengyel egyházban. Ezt mutatják azok az akciók, amelyek a katasztrófák áldozatait segítik, illetve az a kezdeményezés, hogy a gabonafölösleget az afrikai éhezőknek juttatják el. Boldog Jan Beyzym küldetésének alapját az jelentette, hogy elvigye az evangéliumot mindazoknak, akik azt nem ismerik. Ez az irgalom ajándéka: elvezetni az embereket Krisztushoz, hogy megismerhessék szeretetét. A pápa arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak missziós hivatásokért, imáikkal szüntelenül támogassák a hithirdetőket.
Az irgalmas szolgálat jelölte meg Boldog Jan Balicki atya életét is. A betegeknek és szegényeknek nyújtott segítségen túl, rendkívüli energiával tett eleget a gyónás szentsége kiszolgáltatásának. A szentatya arra buzdította a papokat és a szeminaristákat, hogy ne feledjék el azt a nagy felelősséget, ami rájuk hárul, amikor az isteni irgalmat közvetítik híveiknek. Ne feledjék, hogy Krisztus nyújt nekik támaszt szavai által, amelyeket Szent Fausztina révén közölt velük és amelyek nyomán a legmegátalkodottabb bűnösök szíve is megenyhül.
Végül a pápa Boldog Sancja Szymkowiak szerzetesnő élethivatását vázolta fel. A „szeráfi nővér” családjában megtanulta Jézus szent szívének buzgó szeretetét. A szegényeket először mint a Mária Társulat és a Szent Vince Irgalmas Társulat tagjaként szolgálta, majd a szerzetesi hivatást választotta. A náci megszállás idején, a legnehezebb időkben, életét teljes egészében a szegényeknek szentelte, hivatását az isteni irgalom ajándékának tekintette. A pápa köszöntötte a Fájdalmas Szűzanya kongregációjának tagjait, és minden szerzetesnőt, Istennek szentelt személyt, Boldog Sancja oltalmába ajánlott. Idézte a Boldog szavait, miszerint, ha Istennek szenteljük magunkat, akkor maradéktalanul el kell veszíteni magunkat.
A szentatya figyelmeztetett: a szegénység új formáival szemben, amelyek nem hiányoznak Lengyelországban sem, szükség van a szeretet fantáziájára. „Szükség van rá, hogy észrevegyük testvéreink szükségleteit, az elhanyagolt gyermekeket, a függőségben szenvedő fiatalokat, a bűnözés útjára tévedteket, tanácsot, vigaszt, lelki és erkölcsi támaszt nyújtva számukra.” A pápa arra buzdította egykori főegyházmegyéjének híveit, hogy nyissák meg szívüket Isten legnagyobb ajándékának, szeretetének, amely, Krisztus keresztje révén irgalmas szeretetként nyilatkoztatta ki magát a világnak. „Ma minden örömmel, arra kérem az egyház gyermekeit és minden jóakaratú embert, hogy soha, semmilyen körülmény között ne válasszák el az emberek ügyét Isten szeretetétől. Segítsétek a modern embert, hogy megismerje Isten irgalmas szeretetét, hogy annak ragyogásában megmenthesse az emberiséget” — mondotta végül homíliájában a pápa.
A pápa homíliáját követően az áldozati adományok fölajánlásakor a körmentben részt vett Jerzy Popieluszkónak, a vértanúhalált szenvedett varsói papnak az édesanyja is, aki két munkás kíséretében egy szentségtartót vitt a szentatyához. A hívek nagy tapssal jutalmazták az édesanyát és az ő bátor fiát, akit — miközben a varsói munkások hitének szolgálatában állott — a lengyel kommunista titkosszolgálat gyalázatos módon meggyilkolt.
A fiatalok köszöntése
A szentmise végén, a déli Úrangyala imádság előtt mondott beszédében a pápa az őt köszöntő fiatalokhoz fordult. Külön üdvözölte a „Fény és Élet” lengyel alapítású egyházi mozgalom fiataljait, akik a város Szent Péter és Pál templomában virrasztottak, hogy találkozhassanak a pápával. Felidézte, hogy pontosan harminc éve a Tylmanowában részt vett az ún. „Közösség napján.” „Akkor azt mondottam, hogy közel áll hozzám és tetszik nekem az Isten Szolgája, Franciszek Blachnicki alapító atya által javasolt életforma és ezt a véleményemet soha nem változtattam meg. Hálát adok Istennek, hogy ez a mozgalom a múlt nehéz évei során sok gyümölcsöt termett a fiatalok és a családok szívében. Oázis mozgalom kedves tagjai, amikor Krakkó püspöke voltam, személyes jelenlétemmel törekedtem támogatni benneteket, most Róma püspökeként folytatom, hogy szüntelen imádsággal és lelki közelséggel kísérjelek el benneteket. Az Eucharisztia és a Biblia iránti szeretet világítsa meg isteni fénnyel életetek ösvényeit!”
A pápa szavait a fiatalok leírhatatlan lelkesedéssel fogadták, „Köszönjük, szeretünk téged, csodálatos vagy, maradj velünk, maradj velünk” — skandálták egy szívvel, lélekkel. Válaszképpen a pápa, arcán huncut mosollyal fűzte hozzá: „Jól van, rendben van! A fiatalok most arra akarnak rászedni, hogy lépjek meg Rómából…” — a szentatyának ezeket a szavait nagy derültséggel fogadták a hívek.
A torontói Ifjúsági Világtalálkozóra visszaemlékezve a pápa kijelentette, hogy csodálatos, nagy hittel megélt esemény volt. „Ugyanazt éltük meg az Ontario-partján, mint egykor az apostolok a Tibériás-tó mentén, amikor Jézus átadta nekik a Nyolc boldogság üzenetét. Ma ugyanaz a tapasztalat tér vissza, amikor az isten irgalmasság üzenetét tartjuk szem előtt. Isten azt Szent Faustina nővéren keresztül adta át nekünk, hogy az üzenet fényében jobban megértsétek, mit jelent lelki szegénynek, irgalmasnak, békességesnek, békeszerzőnek, igazságra éhező-szomjazónak és végül Jézus nevéért üldözöttnek lenni. Minden időben szükség van a Nyolc boldogság szellemében élő emberek tanúságtételére.”
A pápa ezek után a boldoggá avatott személyek képviseletében megjelent közösségeket üdvözölte. Végül a szentatya szeretettel fordult a litván, orosz, ukrán, szlovák, cseh, olasz, magyar, angol, német, svájci, kanadai, francia, amerikai zarándokcsoportokhoz. VR/MK