A szentatya Lengyelországban (3)

Szentmise a Kalwaria Zebzrydowska-kegyhelyen

19-én, hétfőn, a pápalátogatás utolsó napján a szentatya a Krakkótól 44 kilométerre fekvő Kalwaria Zebzrydowska-kegyhelyet kereste fel, hogy annak kegyképe előtt hálaadó szentmisét mutasson be a zarándokhely 400 éves fennállásáért. II. János Pált számos személyes emlék fűzi e helyhez is. Tízéves korában édesapja hozta ide első alkalommal. Kamasz-és ifjúkorában egyedül, vagy társaival sokszor zarándokolt e kegyhelyre. Krakkói segédpüspökként, majd még inkább érsekként sokszor járta itt végig Krisztus és a vele együtt szenvedő Anya keresztútját. A kommunista egyházüldözés legnehezebb éveiben első péntekenként, sőt többször rendszeresen péntekenként eljött ide délután keresztutat járni. Bizonyára az sem véletlen, hogy elődjének, I. János Pálnak halálhírét itt vette imádság közben, 1978. szeptemberében. Innét vezetett tehát az útja Rómába a konklávéra és amikor immár pápaként első lengyelországi útja során, 1979-ben, mielőtt a közeli Oswiecim Auschwitz koncentrációs táborában fölkereste volna a vértanú Maximilián Kolbe atya sírját, a Kalwaria kegyképéhez jött imádkozni, hálát adni és erőt meríteni új küldetéséhez.
A szentatya hétfőn délelőtt 10 óra után érkezett a Kalwaria bazilika rangú kegytemplomához, ahol a tágas téren több tízezer zarándok várakozott. A templomban az eredeti tervvel ellentétben a pápa a szentmise megkezdése előtt a kegykép előtt hosszasan imádkozott. Magához véve zsolozsmáskönyvét, lassan és elmélyülten elmélkedett, míg a hívek csöndben várakoztak. A 40 hívőt befogadó bazilikában a pápával együtt misézett Josef Glemp varsói bíboros, prímás, Franciszek Macharski krakkói bíboros, érsek, Zenon Grocholewski bíboros, a Nevelésügyi Kongregáció lengyel bíboros, prefektusa. A bazilika előtti téren és szerte a Kalwaria-dombon 60 ezer hívő vett részt imádságával és énekével a szentmisén.
„Üdvözlégy Királynő, Irgalmasság Anyja, életünk, édességünk, reménységünk, üdvözlégy!” — kezdte a Salve Regina ima szavaival homíliáját a pápa. A szentatya oly sokszor megtapasztalta életében, hogy Isten Fiának Anyja irgalmas szemeit a szenvedő emberek felé fordítja és elnyeri számukra a kegyelmet, hogy megoldják súlyos gondjaikat. Az emberek pedig csodálattal telnek el, látva az isteni Gondviselés erejét és bölcsességét. Ezt tapasztalták meg zarándokok nemzedékei, amelyek 400 év óta keresik fel ezt a kegyhelyet. „Ez a hely, csodálatos módon, hozzásegíti a szívet és az észt, hogy behatoljon annak a kapcsolatnak a misztériumába, amely a szenvedő Üdvözítőt és a vele együtt szenvedő Anyát egyesíti. Ennek a szeretetmisztériumnak a középpontjában az ide zarándokoló hívek rátalálnak saját életükre, felismerik gyengeségüket, és ezzel együtt a hit és a remény erejét: azt az erőt, amely abból a meggyőződésből fakad, hogy az Anya soha nem hagyja magára gyermekeit a szerencsétlenségben, hanem elvezeti őket Fiaihoz, és irgalmába ajánlja őket. Mária, akit Isten Fiához vérségi és anyai szeretet szálai fűztek, a Kereszt tövében, a szenvedésben élte meg ezt az egységet. Az anyai szív fájdalma ellenére, ő egyedül tudta, hogy ennek a szenvedésnek értelme van. Mindenek ellenére bizakodott, hogy beteljesedik az ősi ígéret: ’Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod közé és az ő ivadéka közé. Õ széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.’ Bizalma igazolást nyert, amikor a haldokló Fiú így fordult hozzá: ’Asszony!’ Abban a pillanatban, a Kereszt tövében, várhatta-e, hogy nem sokkal később, három nap múlva, beteljesedik Isten ígérete? Ez mindörökre Mária szívének titka marad. Azt azonban tudjuk, hogy Mária, minden ember között elsőként vett részt a feltámadt Fiú dicsőségében. Õ, mint ahogy hisszük és valljuk, lelkével és testével együtt felvétetett a mennybe, hogy megtapasztalhassa a dicsőségben megvalósuló egységet, hogy a Fiú mellett örvendhessen az isteni irgalom gyümölcseiben, és azokat elnyerje mindazok számára, akik menedéket keresnek nála.”
A szentatya méltatta a szentély alapítójának, Mikolaj Zebrzydowskinak a szerepét, aki, amikor elhelyezte a Golgota-kápolna alapköveit, a jeruzsálemi Keresztre feszítés templomának mását akarta megépíttetni. Mindennél jobban azt kívánta, hogy közel hozza saját maga és mások számára Krisztus kínszenvedésének és halálának misztériumát. A pápa emlékeztetett arra is, hogy 1641-ben a Kalwaria-szentély sajátos ajándékkal gazdagodott. A Gondviselés ide irányította Stanislaw Paszkowski lépteit, hogy a ferences atyák gondozására bízza a Legszentebb Szűzanya kegyképét, amely sok-sok kegyelmet közvetített és híressé vált a saját családi kápolnájában. Azóta — és főleg 1887-ben történt megkoronázása óta, XIII. Leo pápa jóváhagyásával — a zarándokok e kegykép előtt fejezik be zarándoklatukat. Kezdetben Lengyelország minden részéből érkeztek hívek, majd a környező országokból is. Milyen fontos volt ez a hely a megosztott Lengyelország számára — mondotta a pápa, emlékeztetve az ország egységéért végzett imára. Ma, amikor Lengyelország területi és nemzeti egysége megvalósult, az ima nem veszítette el időszerűségét, hanem új lehetőséget nyert. Ma is ezért fohászkodjunk Máriához, hogy eszközölje ki a hit, a lélek és a gondolat egységét, a családok, a társadalom egységét.
Végül a pápa a következő imával zárta homíliáját:
„Fordítsd reánk tehát, Szószólónk, irgalmas szemedet, és e számkivetés után, mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét! Ó, irgalmas, ó, kegyes, ó, édes Szűz Mária! Fordítsd kegyelmek Úrnője, tekinteted erre a népre, amely évszázadokon át hűséges volt hozzád és fiadhoz. Fordítsd tekinteted erre a nemzetre, amely reménységét mindig anyai szeretetedbe helyezte. Fordítsd reánk tekinteted, irgalmas szemedet, eszközöld ki, amire gyermekeidnek a leginkább szüksége van. Nyisd meg a jómódúak szívét a szegények és szenvedők szükségleteire. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak, segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra leljenek. A családoknak add meg a szeretetet, hogy leküzdjék a nehézségeket, a fiataloknak mutasd meg a jövő felé vezető utat és távlatokat, a gyermekeket takard be védelmező palástoddal, hogy senki ne botránkoztassa meg őket. Éltesd a vallási közösségeket a hit, a remény és a szeretet kegyelmével. Add, hogy a papok Fiad nyomán járjanak, amikor nap mint nap életüket szentelik juhaiknak. A püspökök számára eszközöld ki a Szentlélek világosságát, hogy a Föld egyházát az egyetlen és egyenes úton át vezessék Fiad birodalma felé. Legszentebb Anya, Kalwariai Miasszonyunk, eszközöld ki számomra is a test és a lélek erejét, hogy a végsőkig teljesíthessem a Feltámadt Krisztus által rám bízott küldetésemet. Kezedbe helyezem életem és szolgálatom minden gyümölcsét. Rád bízom az egyház sorsát, rád bízom nemzetemet, bízom Benned és még egyszer kijelentem: Totus Tuus, Maria! Totus Tuus. Amen.”
A pápa látogatása szülővárosában
A szentmisét követően a város polgármestere rövid, ünnepélyes szertartás keretében díszpolgárrá avatta a pápát. A szentatyát és kíséretét a kegyhely ferences kolostorában látták vendégül ebédre, aki rövid pihenő után helikopterre szállva ismét programot változtatott. Az eredeti terv szerint ugyanis egyenesen visszarepült volna Krakkóba. E helyett a pápai helikopter a Kalwaria Zebrzydowskától északnyugatra, az alig 20 kilométerre fekvő Wadowice felé tartott. E kisvárosban született Karol Wojtyla, 1920. május 18-án. Szülővárosa lakosai — bár nem kaptak semmilyen hivatalos értesítést — Wadowice főterén gyűltek össze és hatalmas fehér betűs felirattal: „Szeretünk Téged, Szentatya!” üdvözölték a pápát, akinek a helikoptere egészen alacsonyan húzott el szeretett szülővárosa fölött.
Vasárnap este Krakkóban sajtókonferencián újságírók kérdezték az egyébként eléggé szófukar Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivőt, aki ezúttal huncut mosollyal, mintegy prófétaként válaszolt: „Az utazásoknak ez a 24 éves története megtanított bennünket arra, hogy amikor egy helikopter, fedélzetén a pápával a levegőbe emelkedik, egyedül a Jó Isten tudhatja, merre vesz irányt és hol száll le.”
A pápai kerülőút végén Krakkó Tyniec negyedében, egy bencés kolostor közelében ért földet, ahonnan a szentatya pápamobilon érkezett meg Krakkó-Balice repülőterére, ahol búcsút vett szülőhazájától. Este fél 7-kor emelkedett a levegőbe Róma felé a LOT lengyel légitársaság repülőgépe, és ezzel befejeződött II. János Pál pápa 98. nemzetközi útja. VR/MK