A Berlini Érsekség magában foglalja Berlint, Brandenburg jelentős részét és Mecklenburg–Elő-Pomerániát. 100 egyházközségében 393.000 katolikus él, ebből 310.000 Berlinben. Több mint 220 világi és szerzetespap, állandó diakónus tevékenykedik az egyházközségekben és a szociális intézményekben. Az érsekséget mai formájában 1994-ben hozták létre.
A főegyházmegye történelmi gyökerei a 10. századba n
yúlnak vissza. Brandenburg, Havelberg, Kammin és Lebus püspökségek a reformáció következtében megszűntek. Egészen a 18. századik kellett várni, míg említésre méltó katolikus kisebbség telepedett meg a régióban. 1821-től a Brandenburg-Pomeránia delegátushoz tartoztak, területeiket XI. Piusz pápa a Vatikán és Poroszország által 1930-ban megkötött egyezmény alapján önálló püspökséggé emelte.
A második világháborút követően az Oderától keletre fekvő terület Stettin kikötővárosával együtt Lengyelországhoz került, és az 1972-ben alapított lengyel egyházmegyék részévé vált. Ugyanebben az évben Berlin közvetlenül a Szentszék fennhatósága alá került. Németország kettéosztásának idején, egészen az NDK megszűnéséig a püspökség a kevés kapcsolattartási lehetőség egyikét jelentette. A püspök egyszerre a Német Püspöki Kar és a Berlini Püspöki Kar tagja is volt. Az újraegyesítést követően a Berlini Főegyházmegye részei lettek Drezda-Meissen és Görlitz püspökségek.
KNA/Magyar Kurír