A szentatya szombati tevékenysége

Vatikán: II. János Pál pápa július 3-án szombaton délelőtt 11 órakor fogadta Jean-Louis Tauran bíborost, az egyház levél-és könyvtárosát, valamint Pier Ugo Calzolarit, a Bolognai Egyetem rektorát feleségével együtt, továbbá Edoardo Menichelli, ancona-osimoi érseket 22 tagú kíséretével. A Kelemen-teremben fogadta még „A nevelés kihívásai” nevű európai szimpózium 110 résztvevőjét, majd fél kettőkor Giovanni Battista Re bíborost, a Püspöki Kongregáció prefektusát. Az anconai küldöttséghez intézett beszédében a pápa köszöntötte a nemrég kinevezett Edoardo Menichelli érseket, akinek Szent Péter és Pál apostolok ünnepén nyújtotta át a metropolitai érseki rangot jelző palliumot. A szentatya örömmel idézte föl két anconai látogatását, és üdvözölte a város polgármesterét, aki a számára oly kedves tengerparti olasz város lakóinak képviseletében érkezett Rómába. A pápa szívből jövő kívánsága, hogy Ancona lakói maradjanak hívek ősi és nemes erkölcsi, spirituális és polgári hagyományaikhoz. A szentatya fölidézte az anconaiak egy évvel ezelőtti, „Békedal” kezdeményezését, amellyel a II. világháború okozta tragédiákra, majd a polgárok kitartó újjáépítő munkájára emlékeztek. A pápa leszögezte: „A háború szörnyűségeinek az imádsággal állítottatok emléket, úgy, ahogyan azt 2002. januárjában meghirdettem Assisiben, amikor a különböző vallások képviselőinek jelenlétében megünnepeltük az imádság napját a világ békéjéért.” Az ancona-osimói érsekhez, Edoardo Menichellihez és kíséretéhez intézett köszöntése végén II. János Pál pápa reményét fejezte ki azért, hogy mindenki megtesz minden tőle telhetőt a béke előmozdítása érdekében, majd Ancona két védőszentje, Szent Ciriakus és Szent Lipót közbenjárását kérve a Szűzanya oltalmába ajánlotta a város lakóit, apostoli áldását adva rájuk. „A nevelés kihívásai” nevű szimpózium résztvevőihez intézett beszédében a szentatya a téma időszerűségét hangsúlyozva kifejtette: manapság számos fiatal tanácstalan, tájékozatlan, az államok nevelésügyi politikája nemigen talál megoldásokat a fiatalok nehézségeire. A fiatalok jövője szempontjából lényeges, hogy ne csupán az oktatásra figyeljenek, hanem a személyek harmonikus és teljes nevelésével is foglalkozzanak: ügyeljenek a morális lelkiismeret nevelésére, hogy a jövő nemzedéke meg tudja különböztetni a jót a rossztól és eszerint cselekedjen, s az ifjúság lelkiségét is tartsák szem előtt. Az európai földrész gazdag humanista hagyományban: a századok során átadta a lelki és erkölcsi értékeket, amelyeknek gyökere és alapja keresztény. A szentatya hivatkozott a perszolanista filozófia ismert megkülönböztetésére: a nevelésnek arra kell törekednie, hogy a fiatalok napról napra többek legyenek, és nem csupán többet birtokoljanak. A nevelés célja az, hogy a serdülők személyisége és élete minél inkább egy legyen. Ezért össze kell hangolni a szülők, nevelők, oktatók, lelkészek munkáját. Igen lényeges az ő élettanúságtételük is, hiszen a fiatalok érzékenyek a felnőttek példamutatására. A család marad a nevelés kiváltságos helye – szögezte le a pápa. Hozzátette: a mai ifjúság körében szembeötlő a reménység hiánya, bár megfigyelhető a remény iránti vágy is. A szentatya emlékeztetett az Egyház Európában c. buzdítására, amelyben megfogalmazta: „A reménység elvesztésének gyökerénél az Isten és Krisztus nélküli antropológia hangsúlyozása található”, tehát az ember foglalja el Isten helyét. Isten elfelejtése azonban az ember elhagyásához is vezet. Az igazi nevelésnek az emberre vonatkozó igazságtól, az ember méltóságától és természetfölötti hivatásától kell kiindulnia. A keresztény közösségnek is szerepe van a nevelésben. Át kell adnia a keresztény értékeket, meg kell ismertetni Krisztus személyét, aki mindenkit a szebb életre, az üdvösségre és a boldogságra hív. A keresztények ne féljenek az ifjú nemzedéknek Krisztust hirdetni, aki a reménység és a fény forrása útjukon. A fiatalok nevelése az egész keresztény közösség és társadalom felelőssége – mondta végül a pápa A nevelés kihívásai szimpózium résztvevőihez intézett beszédében. VR/MK