A szentatya találkozója római plébánosokkal

Vatikán: Február 26-án, csütörtökön délelőtt a Szent Kelemen-teremben került sor a pápa, Róma püspöke és a város plébánosainak szokásos, nagyböjt elejei találkozójára. A lelkipásztorok Camillo Ruini bíboros-helynök, a helynök helyettese és a segédpüspökök vezetésével járultak főpásztoruk elé.
Beszéde elején a szentatya először a családok körében végzett állandó városi misszió fontosságáról szólt, hangsúlyozva, hogy a plébánosok figyelmes buzgóságában ő is osztozik. A családok érdekében végzett lelkipásztorkodásban mindig a forráshoz, Istenhez kell visszatérni – hiszen mind a családos élethivatásban, mind a szüzességben az ember Isten-képűsége valósul meg. Vagyis a család és a házasság nem egyszerű történelmi vagy társadalmi termék, hanem az emberi szeretet és szerelem beteljesedése a kölcsönös odaadásban és az igazságban. A férfi és a nő közötti szeretet Isten és népe, Krisztus és az egyház közötti kapcsolat szimbóluma. Fáradhatatlanul kell továbbra is hirdetni a házasságnak és a családnak ezt az alapvető igazságát.
II. János Pál pápa emlékeztet rá, hogy a családnak az egyházban játszott lényegi szerepére többször is felhívta a figyelmet péteri szolgálata során. Most is hangsúlyozta: a papoknak különös odafigyeléssel kell a családok felé fordulniuk. A saját családjukban szerzett tapasztalatok ezen a téren nagyban segíthetik a lelkipásztorokat. Nem szabad sajnálni a családoktól az időt, az energiát.
Azok az eltévelyedett és káros magatartásformák, amelyeket a nyilvánosság előtt megmutatnak, sőt sokszor magasztalnak, valamint a családok krízise talán a reményvesztettség érzését kelti bennünk – azonban ezt a kísértést a meghalt és feltámadt Krisztusba vetett reménnyel le kell küzdeni. Minél nagyobbak a nehézségek, annál nagyobb a reménységünk is, és annál erőteljesebbnek kell lennie lelkipásztori szolgálatunknak is – áll az előre megírt pápai beszédben.
Azonban a Szent Kelemen-teremben jelenlévők legnagyobb meglepetésére nem ez az előre megírt beszéd hangzott el, hanem a szentatya rögtönzött szavakkal fordult papjaihoz: „Est tempus concludendi” – be kell zárnunk a találkozót, mindenekelőtt azokra a testvéreinkre gondolva, akik ülőhely híján végig álltak: sokan vannak. A pápa ezután köszönetet mondott a találkozó megszervezőinek, majd a legfontosabb gondolatokat igyekezett összefoglalni.
Először is: mit jelent Róma? Péteri város, és minden plébániája is péteri. A 340 plébániából 300-at már meglátogattam – hiányzik még 40 – folytatta a szentatya. Szombaton már meg is kezdjük a további látogatásokat. Reméljük, minden jól megy majd. Azonban Róma nem csak plébániákból áll: vannak itt szemináriumok, egyetemek és sokféle intézmény.
A találkozó témája a család volt – mondotta II. János Pál pápa. A család ezt jelenti: „Férfinak és nőnek teremtette őket”. A család ezt jelenti: szeretet és felelősség. E két szóból fakad minden következmény. Hálás vagyok, hogy ezt a valóságot bemutattátok. Már régen, Krakkóban megtanultam, hogy a párok, a családok közelében kell élni. Igyekeztem közelről követni útjaikat – tett még hozzá a szentatya.
A pápa végezetül minden jót kívánt a papoknak, egész Rómának és Olaszországnak a jövőre nézve, majd még hozzátette: „Itt a szöveg, amelyet előkészítettem, de végül átugrottam. Majd megtaláljátok az Osservatore Romanóban!” Zárásképpen pár, római dialektusban fogalmazott szót tett hozzá: „Csipkedjük magunkat! Szeressük egymást! Rómaiak vagyunk! Nem tanultam meg a római dialektust – ez azt jelenti, hogy nem vagyok jó püspöke Rómának?” VR/MK