A szentatya történelmi látogatása az olasz parlamentben

Róma: November 14-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor került sor II. János Pál pápának az olasz parlamentben tett történelmi látogatására, amelyet figyelemmel kísért mind a helyi, mind a nemzetközi sajtó. Ez volt az első alkalom, hogy egy pápa hivatalosan ellátogatott az olasz képviselőházba. A szentatyát Carlo Azeglio Ciampi államfő, Silvio Berlusconi kormányfő, valamint Pierferdinando Casini és Marcello Pera, a képviselőház, illetve a szenátus elnöke fogadta. Az olasz televízió kommentátorai szerint soha senkit még nem fogadott olyan hosszú, kitartó taps, mint az országgyűlési terembe lépő szentatyát, akinek beszédét a csaknem hiánytalan létszámban jelenlévő parlament több mint húsz alkalommal szakította meg tapssal tetszése kifejezéseként.
„Nagy megtiszteltetésnek tartom ezt az ünnepi fogadtatást, ezen a nagy tekintéllyel rendelkező helyen, amelyben az olasz nép önök által oly méltóképpen képviselve van. Péter utóda tisztában van azzal, hogy mekkora jelentősége van annak a ténynek, hogy az olasz parlamentben jelen lehet” – ezekkel az emelkedett szavakkal kezdte beszédét a pápa. A szentatya köszönetet mondott a képviselőház két ága elnökeinek beszédéért, amelyekben olaszok millióinak az érzelmeit tolmácsolták, akiknek szeretetét a pápa megválasztása pillanatától élvezheti és amelyért háláját fejezi ki.
A pápa hangsúlyozta: már római tanulmányi éveitől, majd püspöki látogatásaitól és főként a II. Vatikáni zsinat idején itt töltött időszak óta állandóan növekedett lelkében a csodálat az iránt az ország iránt, amelyben az apostoli időktől kezdődő evangéliumi üzenet nyomán kibontakozott az egyetemes értékek civilizációja, amelyben a művészetek csodálatos szépségben ragyogtak fel. „Hány és hány alkalommal szinte kézzel kitapinthatóan rátalált a keresztény vallás dicsőséges nyomdokaira az olasz nép szokásaiban, kultúrájában és szentjeiben, mint pl. Assisi Szent Ferenc és Sziénai Szent Katalin, akik oly rendkívüli hatást gyakoroltak Európára és az egész világra. A történelem viharai és ellentmondásai ellenére valóban nagyon erősek a Szentszék és Itália kapcsolatai” – állapította meg a szentatya. Az egymáshoz közeledés és együttműködés nagy művéhez, a kölcsönös függetlenség és autonómia tiszteletben tartása mellett, jelentős mértékben hozzájárultak olyan nagy pápák, akiket Olaszország adott az egyháznak és világnak, mint pl. XI. Pius, a kiengesztelődésnek és XII. Pius Róma megmentésének pápája és a korban hozzánk közelebb álló pápák, mint XXIII. János, VI. Pál és I. János Pál.
A szentatya figyelmeztetett: Olaszország társadalmi és kulturális identitása, civilizációs küldetése Európában és a világban elképzelhetetlen lenne, ha elszakítanánk azt a kereszténység életerejétől. A pápa felszólította a képviselőket és rajtuk keresztül az egész olasz népet, hogy bízzanak erényeik gazdag örökségében és az ősök által áthagyományozott értékeikben, mert e bizalom által képesek lesznek szembenézni a jelen pillanat problémáival, bármennyire összetettek és nehezek is legyenek azok és bátran a jövő felé tekinthetnek, fontolóra véve, hogy Olaszország a jelenben miként tud hozzájárulni az emberi civilizáció fejlődéséhez. „A századok során felhalmozódott rendkívüli jog tapasztalatai fényében Olaszország jogosan elkötelezheti magát minden igaz és civilizált rend középpontja, az emberi személy, annak méltósága és elidegeníthetetlen jogai védelmében” – szögezte le a pápa, idézve egyúttal az ENSZ-közgyűlés 50. évfordulóján tartott beszédéből: „Nem élünk irracionális és értelmetlen világban, hanem ellenkezőleg, van egy morális logika, amely megvilágítja az emberi életet és lehetővé teszi az emberek és a népek közötti párbeszédet.”
A szentatya hangsúlyozta: Itália belső egységének növelését az őszinte szolidaritás útján lehet megvalósítani, amely mélyen gyökerezik az olasz nép lelkületében és szokásaiban, és amely ma az önkéntes mozgalmak számos formájában nyilvánul meg. A kihívások, amelyekkel egy demokratikus országnak szembe kell néznie, minden jóakaratú ember együttműködését igénylik. Ez azonban nem hagyhatja figyelmen kívül azokat az alapvető etikai értékeket, amelyek az emberi lény természetébe vannak vésve – mondta a pápa, majd szólt arról a súlyos veszélyről, amely Olaszország jövőjét fenyegeti. A születések számának csökkenése, a lakosság elöregedése elkerülhetetlen válságot idéz elő az elkövetkező évtizedekben. Az egyház a család védelmében és az élet befogadása érdekében kifejtett lelkipásztori tevékenységgel járul hozzá a tendencia megfordításához, de szükség van politikai kezdeményezésekre is. Ezek tegyék lehetővé, hogy társadalmilag és gazdaságilag kevesebb nehézséggel járjon a gyermekek felnevelése, továbbra is elismerve a házasságon alapuló családnak az Olasz Köztársaság alkotmányában benne foglalt jogait. Szükség van továbbá a személy szilárd alapokra épülő képzésére, arra, hogy a szülők elsődleges felelősségét megfelelő eszközökkel támogassák. A jövő szempontjából fontos, hogy az oktatás a szabadság egészséges légkörében fejlődjön, hogy a tömegtájékoztatásban helyes erkölcsi légkör uralkodjon. A társadalom valóban humanista jellege a gyengék iránti figyelemben mutatkozik meg. El kell ismerni, hogy a fiatalok munkanélkülisége, a szegénység, a nyomor számos formája az ország sok olasz és bevándorolt családját sújtja. Az állampolgárok biztonságának védelmezése szempontjából figyelemmel kell kísérni a börtönállapotokat is – mondta a pápa, utalva a börtönök túlzsúfoltságára és javasolva a büntetések egy részének elengedését, mint a hatóságok jóindulatának jelét.
A szentatya leszögezte: az egységes Olaszország nagy gazdagságot jelent Európa és a világ többi országa számára is, különösen most, amikor kezdenek kibontakozni az Európai Unió intézményeinek körvonalai. A pápa megismételte felhívását, amelyet ezekben az években a földrész számos népéhez intézett: „Európa, az új évezred kezdetén, nyisd ki újból kapuidat Krisztus számára!” A pápa hozzátette: „A most kezdődött új évszázadban egyre nagyobb szükség van az egyetértésre, a nemzetek közötti szolidaritásra és békére. Sajnos a béke reményével brutálisan szembeszegült a krónikás konfliktusok elmérgesedése, különös tekintettel a Szentföldre. Ehhez hozzájárul a nemzetközi terrorizmus új és rettenetes dimenziója, amely – teljesen torz formában – hivatkozik a nagy vallásokra is. A kereszténységnek különösen sajátos felelőssége, hogy hirdesse a szeretet Istenét, legyen a kölcsönös tisztelet, a megbocsátás, a kiengesztelődés vallása. Olaszország és azok a nemzetek, amelyek történelme a keresztény hitben gyökerezik, arra hivatottak, hogy az emberiség számára a béke új útjait nyissák meg.”
Végül a pápa ezekkel a szavakkal zárta hatalmas tapssal fogadott beszédét: „Szívemből spontán feltör az ima ebből az ősi és dicsőséges városból, azt kérem az ember Megváltójától, hogy a szeretett olasz nemzet a jelenben és a jövőben is élhessen ragyogó hagyományai szerint, abból a civilizáció új és bőséges gyümölcseit aknázza ki az egész világ anyagi és lelki haladására. Isten áldja meg Olaszországot!”
A látogatás a pápa és száz képviselő személyes találkozásával zárult. Ki meghajlással, ki gyűrűcsókkal, ki letérdelve fejezte ki tiszteletét a szentatyának, akinek beszédét különös figyelemmel hallgatták a televízión keresztül a római börtönök lakói. Amikor a pápa befejezte beszédét, a Rebibbia nevű büntetőintézet foglyai bekapcsolták a börtönkápolna harangjait, hogy ezzel köszönjék meg a szentatyának a politikai vezetőkhöz intézett kérését.
„A pápa olasz parlamentben tett látogatása a szeretet megnyilvánulása Itália iránt” – nyilatkozta Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő. Látogatásával a pápa tiszteletét fejezi ki azért az egyedülálló összhangért, amely Olaszországot történelme során a keresztény humanizmushoz fűzte – mondta a Szentszék szóvivője az olasz tévé első csatornáján elhangzott riportban. Hozzátette: „Úgy gondolom, a kérdés helyes megközelítése az, hogy valamiképpen egyedülálló eseményről van szó, többről, mint ami korábbi más országok parlamentjében történt. Az egyház tisztelettel meghajol a demokrácia előtt, amelyet a pápa Centesimus annus kezdetű enciklikájában az emberi természetnek leginkább megfelelő társadalmi formának nevezett.” VR/MK