A Szentatya üzenete a Rimini Meeting résztvevőinek

Ennek az évnek a témája különös fontosságú egy olyan kulturális és történelmi helyzetben, amelyben mindennél jobban félreértelmezik a „szabadság” fogalmát. Isten a szívén viseli a szabadságunkat. Azt akarja, hogy szabadok legyünk, és így szeret bennünket. Annak a kockázatát is elfogadja, hogy eltávolodunk tőle, de ezzel fenntartja a lehetőséget, hogy belső kényszerek nélkül fogadhassuk őt el.

Miért szereti Isten a szabadságunkat? Azért, mert bennünk a megtestesült Fia képét látja, aki mindig szabad akaratából vett részt az Atya terveiben, szabad akaratából fogadta el a testet, és fogadta el a kereszthalál megaláztatását abban a szentségi felajánlásban, amelyet az oltáron az Eucharisztia szentsége nap mint nap megújít.

Mi is csak akkor tapasztalhatjuk meg, milyen a valódi szabadság, ha fenntartások nélkül csatlakozunk Krisztus tervéhez, és ebből a szabadságból részesülünk. Az igazi szabadság a Jézussal való személyes találkozás gyümölcse. Isten általa adja vissza, és ajándékozza nekünk oda azt a szabadságot, amit másképp elveszítenénk az ember eredendő bűne miatt.

Ugyanaz történik meg velünk is, ami a szamariai asszonnyal történt János Evangéliumának leírása szerint (Jn 4,5-43). Az asszony úgy érezte, hogy újjászületett belsőleg, és valóban szabad lett „azzal az emberrel” való találkozása után, aki mindenről tudott, amit az asszony tett, és leleplezte valódi arcát, sorsát.

Ezzel ellentétben a gazdag ifjú (Mt 19,16-22) ugyan felismerte az Úrban az emberi beteljesedés lehetőségét, de nem volt bátorsága őt a végsőkig követni, mert, ahogy az Evangélium mondja, túl nagy vagyona volt. Tévesen azt hitte, hogy az igazi szabadság, amelyre annyira vágyott, mentes minden kötelezettségtől és engedelmességtől. Ezért, bár látszólag saját akarata szerint és szabadon cselekedhetett, mégis szomorúan ment el. Mi is megkísérelhetjük, hogy Krisztus nélkül építjük fel az életünket, de ennek az a következménye, hogy örökre egyedül maradunk.

A Szentatya a Meeting összes résztvevőjének azt az üzenetet küldi: Csak Jézus tehet minket szabaddá. Nem lehet a „szabadságról” úgy gondolkodni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a „megszabadulást”, amely a mozgalom nevében is benne van. (Comunione e Liberazione – Közösség és Megszabadulás).

Jézus az, aki megszabadít minket a bűnöktől, a hamis vágyaktól, s végül is saját magunktól. „Ubi fides ibi et libertas”: „Ahol a hit, ott a szabadság”. Ezekkel a szavakkal búcsúztatta a Szentatya Giussani atyát a gyászszertartáson, s ezt ismétli meg most is, hangsúlyozva, hogy a felszabadulás az élet legnagyobb ajándéka, amelyet a hit az életünkbe hozhat.

A Szentatya ezekkel a gondolatokkal kíván jó munkát a meetingen részt vevőknek, s apostoli áldását küldi mindannyiotokra.

Vatikánváros, 2005. július 25.

www.meetingrimini.org/Magyar Kurír