A Szentatya üzenete a turizmus világnapjára

A turizmus világnapja alkalmával, amelyet szeptember 27-én tartanak, örömmel juttatom el Önhöz Õszentsége, XVI. Benedek szívélyes üdvözletét, azzal a kívánsággal együtt, hogy ez a jelentős világnap járuljon hozzá az emberi és szellemi értékektől vezérelt turizmus pozitív lehetőségeinek felmutatásához.

A Világszervezet által ez évre javasolt téma – „A turizmus: gazdagság ” – alkalmat kínál, hogy elgondolkodjunk, hogyan elemezhetjük jobban az utazás és az emberi mobilitás kultúráját, figyelembe véve azt, hogy hogyan mutatkozik meg mindez korunk turizmusának különböző formáiban. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy elemezzük azokat a jelentős gazdasági, pénzügyi érdekeket és széleskörű társadalmi, vallási, kulturális, politikai és ökológiai vonatkozásokat, amelyeket a turizmus mai, globálissá vált dimenziója ajánl az államok és népek felelős figyelmébe.

A turizmus kétségkívül jóléti tartalék, mert mozgásba hozza a nemzetek gazdaságát és az államok többségében a bruttó nemzeti össztermék és a kiadások mérlegének elsődleges tételét alkotja. Emellett a turizmushoz kapcsolódó különböző szektorok emberek millióit foglalkoztatják, s a legkülönbözőbb társadalmi csoportok találnak itt munkát. Multinacionális pénzügyi társaságok és szakosodott nemzeti vállalkozások alakulnak, amelyek olyan korcsoportok számára is, mint a fiatalok vagy a nyugdíjasok, az év minden szakában könnyebbé teszik a turista forgalmat. Emberek és családok milliói vesznek részt a turizmusban, amely dolgozó szervezeteket és családi vagy szakmai szövetkezeteket hív életre, bevon városokat és vidékeket, érint hegyi és tengeri, természeti vagy kulturálisan jelentős helyszíneket. A turizmus így szerencsés lehetőség és kétségkívül erőforrás a művészet és a kézművesség számára. A legfrissebb technológiai újítások (internet, repülőgép, hajók, autópályák, vasút stb.) segítségével pedig megszűnik minden időbeli és térbeli távolság, s a turista így könnyen eljuthat a föld minden szegletébe. A látogató és a vendéglátó kölcsönös elfogadásában megvalósulhat a föld és a kultúra javainak az a cseréje, amely az emberi együttélést testvéribbé és szolidarisabbá teszi.

Amint arra az Önök Világszövetsége többször is felhívta a figyelmet, a turizmus mindenekelőtt emberi tevékenység. Nem szabad, hogy az a gazdagodás, amelyet létrehozhat, pusztán gazdasági vagy anyagi természetű legyen. Jól rávilágít erre az, amit a Vatikáni Zsinat így fogalmaz meg: „A munkaidő rövidülésével egyre több embernek nő a szabad ideje. Használja is föl mindenki helyesen a szabadidőt a kikapcsolódásra, lelki és testi egészségének ápolására a kedvtelésből végzett tevékenységekkel és ismeretszerzéssel; idegen tájak meglátogatásával – mely fejleszti az emberi szellemet, és egymás megismerésével gazdagítja az embereket” (Gaudium et spes, 61).

A turizmus igazi emberi és társadalmi fejlődés előmozdítója lehet, egyre gyakoribb alkalmakat teremtve a javak megosztására, a termékeny kulturális kapcsolatokra, a természeti és művészeti szépségekhez való közeledésre, a különböző gondolkodásmódok, hagyományok és vallások találkozására. Az utazás gazdagítja az ember lelkét, amikor azért kel útra, hogy újat fedezzen fel, amikor az hajtja, hogy megismerje azokat a válaszokat, amelyeket mások adtak a létezés nagy kérdéseire. Mindenekelőtt a mi korunkban a turizmus kifejezheti az emberi személy alapvető igényét, hogy növekedjék ismeretekben és megtapasztalja, hogy az emberek kultúrák és javak hordozói. Mindazonáltal ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, komoly felkészülés szükséges, elkerülve a rögtönzést és a felületességet. Éppen ezért kívánatos, hogy az államok, az utazásszervezők, az egyetemi és kulturális intézmények, a szektor szervezetei bátorítsák a szaktudás és a szakirányú képességek kialakítását és dinamikus garanciák biztosítását a turisták fogadásában.  Fontos egy a személyek, közösségek, s a vendéglátók természeti és kulturális értékeivel kapcsolatos, s azokat védő oktatási és képzési program kifejlesztése. Csak így válhatnak az új areopagoszok, mint a turizmus és a szabadidő igazi emberi gazdagodás erőforrásává mindenki számára, nem zárva ki azokat sem, akik születésük vagy társadalmi-kulturális eredetük miatt hátrányos helyzetből indulnak.

Õszentsége kéri mindazokat, akik a Turizmus Világszervezetének nagybecsű akciójához csatlakoznak, hogy mindenki saját területén fáradozzék konkrét  módon azon, hogy a turizmust az emberi és szellemi gyarapodás alkalmaként élhessék meg. Ily módon a turizmus  az emberiség igazi gazdagodásának további, hatékony forrásává válhat, rajta keresztül ugyanis az emberek és kultúrák az ismeretek és a jólét, az igazságosság és a szabadság, a szépség és a béke értékeit osztják meg egymással, amelyek teljes értelmet adnak az életnek. A Szentatya e kívánsága mellett imádkozik mindazokért akik ebben az ágazatban dolgoznak, mindannyiukra kérve Isten áldását.

Örömmel csatlakozom szívélyes üdvözletemmel, megragadva az alkalmat, hogy kifejezzem tiszteletem.

Vatikán, 2006. szeptember 8-án
Angelo SODANO bíboros
Államtitkár

VIS/Magyar Kurír