A szentatya Úrangyala imádsága

Vatikán: Június 20-án, vasárnap délben II. János Pál pápa Úrangyala imádságában emlékeztetett rá: az elmúlt hét péntekén ünnepeltük Jézus Szent Szíve ünnepét, a húsvéti idő után, a nagy liturgikus ünnepek közül az utolsót, amelyek a keresztény titoknak egyaránt csodálatos szintézisei: a Szentháromság, Úr napja (Krisztus testének és vérének ünnepe), és a Szentséges Szív ünnepe, „az élet és a szentség forrásai”, „a mi békénk és kiengesztelődésünk.”
A pápa hangsúlyozta: senki sem ismerheti meg igazán Krisztust, ha nem hatol be az Õ Szívébe, azaz az Õ isten-ember személyének intimitásába. Az irgalmas szeretet titka, amely Jézus Szent Szívében mutatkozik, segít bennünket megélni a Menekültek Világnapját, amelynek témája: „Hely, amit otthonnak hívhatunk. Éljetek újra biztonságban és méltón”. Minden emberi személynek szüksége van egy biztos helyre, amelyben élhet. A menekültek áhítoznak erre, de a világ számos országában sajnos milliók maradnak még gyűjtőtáborokban, és hosszú ideig korlátozzák jogaikat.
A szentatya figyelmeztetett: „Ne felejtkezzünk meg e menekült testvéreinkről! Nagyra értékelem és bátorítom azokat, akik az egyházban őértük fáradoznak. Szeretném, ha ugyanakkor a nemzetközi közösség megújultan részt vállalna abban, hogy ennek a fájdalmas jelenségnek eltűnjenek az okai. Mária Szeplőtelen Szívébe – amelynek tegnap ültük ünnepét – helyezzük teljes bizalommal kérésünket, befogadva Krisztus szeretetüzenetét, hogy az emberiség haladjon előre a testvériség és a béke útján, és a föld minden nemzet közös otthonává váljon.” VR/MK