A szentatya Úrangyala imádsága

Vatikán: November 2-án délben az Úrangyala elimádkozása előtt II. János Pál pápa a következő beszédet intézte a Szent Péter téren megjelent hívekhez:
Tegnap ünnepeltük mindenszenteket, ma pedig azok felé fordulunk, akik eltávoztak ebből a világból és arra várakoznak, hogy eljussanak a mennyei városba. Az egyház a kezdetektől fogva arra buzdít, hogy imádkozzunk a halottakért. Arra szólítja fel a híveket, hogy ne úgy tekintsenek a halál misztériumára, mint az emberi sors legvégső szavára, hanem mint az örök életbe való átmenetre. Amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja, olvassuk a mai szentmise prefációjában. Fontos kötelességünk imádkozni a halottakért, mert akkor is, ha Isten kegyelmében és barátságában haltak meg, talán még akkor is szükségük van a végső megtisztulásra ahhoz, hogy belépjenek a mennyország örömébe. Lelkük üdvösségéért számtalan módon kérhetjük az engesztelést, ezek közé tartozik a temetőlátogatás is. Ezeknek a szent helyeknek a felkeresése megfelelő alkalom arra, hogy elgondolkozzunk a földi élet értelmén és ugyanakkor tápláljuk a mennyország örökös boldogságába vetett reményünket. Mária, a mennyország kapuja segítsen bennünket abban, hogy soha ne felejtsük el és ne tévesszük szem elől az égi hazát, amely földi zarándokutunk legvégső célja.”
Végül a szentatya köszönetét fejezte ki a Szent Péter téren megjelent zarándokoknak, hogy vele együtt elimádkozták az Úrangyalát, amelyet a halottakért, különösen a mindenki által elfelejtett elhunytakért ajánlott fel. A pápa lengyelül üdvözölte honfitársait, külön megköszönve a krakkói híveknek, hogy ezekben a napokban felkeresik szülei sírját és imádkoznak lelki üdvükért. VR/MK