A szentatya Úrangyala imádsága vízkereszt napján

Vatikán: Vízkereszt ünnepén délben II. János Pál pápa az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Máté evangéliumát idézte. Az evangélista arról a titokzatos „csillagról” írt, amely a napkeleti bölcseket előbb Jeruzsálembe, majd Betlehembe vezette, ahol leborulva imádták a gyermek Jézust.
A háromkirályokat Krisztushoz vezető csillag a fény gazdag jelképrendszerére utal, amely jelen van az egész karácsonyi ünnepkörben. Isten a világosság, az emberré lett Ige pedig a világ világossága, az a fény, amely a népeket vezeti útjukon: „Lumen gentium”.
Ez a nagy igazság vezette a pápa tiszteletreméltó elődjét, VI. Pált, aki 40 évvel ezelőtt történelmi zarándokutat tett a Szentföldön. Éppen 1964. január 6-án, Betlehemben, a Születés Bazilikában mondta emlékezetes szavait: „Végtelen együttérzéssel tekintünk a világra. A kereszténység akkor sem érzi magát idegennek a világtól, ha a világ idegennek érzi magát a kereszténységtől”. Hozzátette, hogy a kereszténység küldetése az emberiség irányába a barátság, a megértés, a bátorítás, az előmozdítás, a felemelés, egyszóval az üdvözítés küldetése. Arról a helyről, amely a Béke Fejedelmének születését látta, arra buzdította a nemzetek felelőseit, hogy egyre jobban működjenek együtt az igazságban, igazságosságban, szabadságban és testvéri szeretetben megvalósuló béke érdekében.
A szentatya most Isten szolgája, VI. Pál pápa szavaival élve Mária közbenjárásáért fohászkodott. A Szűzanya, az időben zarándokló emberiség csillaga anyai segítségével minden ember jusson el Krisztushoz, az igazság Világosságához, és a világ haladjon előre az igazságosság és a béke útján.
Az Úrangyala elimádkozása után II. János Pál pápa köszöntötte, és imáiról biztosította a keleti egyházak híveit, akik a Juliánusz naptárt követve ezekben a napokban ünneplik a szent karácsonyt. Mindenkinek azt kívánta, hogy Krisztus világosságában haladjon előre életében. VR/MK