A szentek nem önmagukért élnek

A szatmárnémeti Székesegyházban gyűltek össze a város papjai és hívei a Szentháromság vasárnapja előtti estén, hét órától, hogy Schönberger Jenő püspökkel együtt, szentmisében kérjék Hám János mielőbbi boldoggáavatását.

A szentmise elején Schönberger Jenő a hűség, az Isten- és a felebarát iránti szeretet, a vezeklés élő példájának nevezte Hám Jánost: „A boldoggá avatás nagy kegyelem. Hála Istennek, egyházmegyénk hívei és papjai nem is olyan rég ebben a kegyelemben részesültek, amikor Boldog Scheffler János vértanú püspökünket a Jézus Szíve Búcsú alkalmával a boldogok sorába iktatta XVI. Benedek pápa személyes küldötte, Angelo Amato bíboros. Lehet, hogy nagy kegyelem és nagy az a kérés, amit Isten elé tárunk ma, Szentháromság vasárnapjának előestéjén. Szeretnénk még egy ilyen ünnepet. Szeretnénk, ha boldogemlékű püspökünkről – akinek olyan sokat köszönhet egyházmegyénk, s ez a város, aki olyan példamutatóan élt –, az egyház is nyilatkozna, és a hívek elé tárná, mint követendő példaképet: a hűségnek, az Isten és a felebarát iránti szeretetnek, a vezeklésnek élő példájaként. Nagy kegyelem, de Isten mindig biztat bennünket, hogy merjünk kérni.”

Szentbeszédében a főpásztor az életszentség fontosságáról beszélt: „Az Úr Jézus azt mondja, szentek legyünk, mert a Mennyei Atyánk szent. A szent teljesen más, mint a világ, kitűnik belőle. Jézus egy egészen közeli Szent Istent mutatott be nekünk, az Atyát, aki folyamatosan munkálkodik, mindenkinek jót tesz. Ha pedig Jézus azt mondja, szentek legyünk, akkor nekünk is így kell tennünk. Boldogemlékű püspökünk harminc éven keresztül munkálkodott, sok jót tett az egyházmegyének, a városnak, a szegényeknek és a fiataloknak is intézményein keresztül. Így, valamilyen formában már itt a Földön részesült a szentségben.”

Schönberger Jenő püspök kiemelte, a hívek imáira van szükség a boldoggáavatáshoz. „Most, Szentháromság vasárnapjának előestéjén buzgón kérjük a Jóistent, a dicsőségét is ossza meg Hám Jánossal olyan formában, hogy ez nyilvánvaló legyen. De ehhez, kedves híveim, a ti imátokra is szükség van. Ha nem él boldogemlékű püspökünk emléke, ha nem állunk mellé szeretetünkkel, ha nem kérjük Istent, mutassa meg, kedves volt előtte Hám János püspök élete, akkor ne gondoljuk, hogy valaha is lesz boldoggá avatása. A szentek ugyanis nem önmagukért éltek, és nem önmagukért lettek boldogok, csak azokért, akik föl akarnak tekinteni rájuk, és el akarnak indulni azon az úton, ami Isten dicsőségébe visz. Mindannyiunknak szentnek kell, hogy legyünk. Ez mindenkinek Istentől rendelt feladata. De jó, ha vannak szentek, akikre felnézhetünk, akikre az egyház rámutat: hozzájuk alakítsd életed, és akkor nem lépsz le a jó útról. Adja a Jóisten, hogy Hám János egyszer ilyen útjelző legyen a boldog, örök haza felé.”

A szentmise végén a papság a hívekkel a Székesegyház bejárata mellett elhelyezett, Hám János földi maradványait tartalmazó szarkofághoz vonult, ahol közösen elimádkozták az Úrangyalát, és a boldoggáavatást kérő imát.

Szatmári Egyházmegye/Magyar Kurír