Szentelendők eskütétele Győrben

Hazai – 2012. június 14., csütörtök | 15:27

A győri szeminárium kápolnájában június 12-én Pápai Lajos megyéspüspök és az elöljárók koncelebrálásával imádkoztak a reggeli szentmise keretében az áldozópappá szentelésük előtt álló diakónusok.

Bors Imre és Mogyorósi Márk a Győri Egyházmegye, Németh Csaba György a Szombathelyi Egyházmegye szolgálatára, ill. a szerpappá szentelésük előtt álló akolitusok, V. évfolyamos papnövendékek, Mészáros Miklós és Végerbauer Richárd a Győri Egyházmegye, Kovács József pedig a Szombathelyi Egyházmegye szolgálatára tettek esküt.

A kispapok jelenlétében segítségül hívták a szenteket, ünnepélyesen esküt tettek a papi élettel járó követelmények vállalására és megtartására.

A szentelendők esküjére az evangéliumot követő prédikáció után került sor. A megyéspüspök prédikációjában kiemelte: a legnagyobb ajándék Isten népének az olyan pap, aki valóban az; Istentől megragadott személy, az ő embere. Az emberek között él, de nem haver, hanem mindig atya és az is marad. Olyan, aki az emberek között él, de látszik, hogy máshonnan jött. Önzetlen és imádságos, vidám, tud örömöt sugározni és kedves. Az öröme a lámpása, amelynek fényében mintegy tanúságtételként látszik imádságos lelkülete. A pap szabad. Szabad Istenre, és ezzel a szabadsággal és szeretetteljes egyházias lelkülettel vállalja az emberek szolgálatát. Ezzel a lelkülettel és határozottsággal kell esküt tenni, s vállalni a papságot.

A szentelendők egyenként, jobbjukkal a Szentírást érintve tették le Isten kezébe esküjüket az apostolutód előtt. A szentelést megelőző eskütétel az apostoli hitvallás szavaival a katolikus hit megvallását, a cölibátus vállalását és megtartását, a püspöknek és az egyházi elöljáróknak való engedelmességet, az egyházi törvények betartását, a rendszeres zsolozsmázás kötelezettségének vállalását, ill. a saját egyházmegye szolgálatában való maradást tartalmazza. Mindezekre annak határozott kijelentése mellett tettek esküt, hogy a fentieket tudatosan, érezvén és megtapasztalva Isten hívását, mindenféle kényszertől és félelemtől mentesen, saját szabad elhatározásukból és akaratukból eredően, önként vállalják, Istenért és válaszul az ő szeretetére, az ő országáért és a lelkek üdvössége érdekében, kinyilvánítva szándékukat, hogy áldozópapok szeretnének lenni, s így kérik diakónussá, ill. áldozópappá szentelésüket - írja beszámolójában Molnár Róbert.

Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír