A szentföldi pápai zarándoklat politikai vonatkozásai

Hiszen minden vendéglátójának megvoltak az elvárásai. Jordánia a mérsékelt iszlám irányzat összefogásában, és a vallásközi párbeszédben játszott kiemelkedő szerepének méltatását, Izrael a holokauszt és az antiszemitizmus, valamint az iráni fenyegetés elítélését, a palesztinok pedig az izraeli korlátozások megszüntetésének szorgalmazását, és a saját államhoz való joguk elismerését várták XVI. Benedektől. A Szentatya a jogos igényeket tiszteletben tartotta, de politikai válaszai is elsősorban lelki természetű küldetéséről tanúskodtak.

A közel-keleti békefolyamathoz, pontosabban a szembenálló felekhez való viszony volt a szentföldi pápai zarándoklat politikai-diplomáciai szempontból legkényesebb kérdése. XVI. Benedek már útjának elején, a repülőgépen adott szokásos interjúban rögzítette, mi a Szentszék célja, s az Egyház milyen szerepet vállal ezen a téren. Az Egyház és a Szentszék nem politikai hatalmat, hanem lelki erőt képvisel, és éppen ezáltal tud hozzájárulni a békefolyamathoz, méghozzá három szinten.

Mindenekelőtt imádsággal: hiszen a keresztények tudják, hogy az ima megnyitja a világot az odafigyelő és a történelemben cselekvő Isten felé. Másodsorban az emberek lelkiismeretének s tudatának nevelésével. Ugyanis az emberi lelkiismeretet – az igazság felismerésének képességét – különböző tényezők akadályozhatják: az egyház feladata az, hogy segítsen ezektől megszabadulni, és rálelni az igazi értékekre. Végül pedig a közös gondolkodással: az Egyház az emberi értelemre alapozva segít megértetni, mi az, ami a béke ügyét szolgálja, és tekintélyével támogatja az ésszerű álláspontokat. A Jordániában, Izraelben, illetve a Palesztin Területeken lezajlott hivatalos találkozók során a Szentatya mindhárom szinten megnyilatkozott.

Ami az ésszerű álláspontokat illeti, XVI. Benedek a Szentszék mindig is vallott álláspontját képviselte, amelynek elemeit nemzetközi szinten is nagyfokú egyetértés övezi.

Útjának első állomásán, Ammánban elismeréssel szólt Jordániának a közel-keleti válság s különösen az izraeli-palesztin konfliktus megoldásában, illetve a vallásközi párbeszéd előmozdításában játszott szerepéről, valamint az iraki menekültek – köztük a keresztények – befogadásáról és általában a szélsőségesek elleni küzdelméről. Nagyrabecsüléséről biztosította továbbá, s ezzel mintegy példaképül állította mások elé a Hasemita Királyságban megtapasztalható vallási türelmet, hangsúlyozva, hogy a vallásszabadság alapvető emberi jog.

Az iraki menekültek jelenléte Jordániában lehetőséget adott a pápa számára, hogy találkozzon az ottani keresztényekkel. Az ő érdekükben intézett Ammanból felhívást a nemzetközi közösség képviselőihez, hogy tegyenek meg mindent ezen ősi keresztény közösség alapvető jogainak – a szülőföldjükön megvalósuló békés együttélés – biztosításáért.

Izraelbe érkezvén a Szentatya határozottan állást foglalt az antiszemitizmussal szemben, amit „teljesen elfogadhatatlannak” nevezett. Leszögezte, hogy mindent meg kell tenni annak sokhelyütt tapasztalható újbóli jelentkezésével szemben, továbbá minden nép, törzs, nyelv és nemzet tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében. A pápa ekkor, a repülőtéren szólt arról, hogy tisztelegni jött a holokauszt hatmillió zsidó áldozatának emléke előtt, s imádkozni, hogy az emberiség többé ne tapasztalhasson meg hasonló bűntettet. (Később, a Jad Vasem emlékhelyen éppen ezért már nem a holokauszt elítélésének „politikai” dimenziójáról szólt, hanem vallási vezetőként imádkozott az áldozatokért.)

Sürgette továbbá a felelősöket, tegyenek meg mindent az igazságos megoldás felkutatásáért, hogy mind az izraeli, mind a palesztin nép nemzetközileg elismert, biztonságos határok között, saját hazában, békében élhessen. Azon elvárásnak is hangot adott egyúttal, hogy a zarándokok számára biztosítsák a korlátozások nélküli hozzáférést a szent helyekhez, valamint a vallásos szertartásokon történő részvételt.

Az Izraelt leginkább foglalkoztató biztonság kérdését a Szentatya egy Izajástól vett idézettel világította meg az izraeli elnöki palotában (Iz 32,16-17). Isten tervében biztonság, integritás, igazságosság és béke elválaszthatatlanok, így a biztonság sem csupán a fenyegetettség hiánya, hanem a nyugalom és a bizalom érzése. Nem pusztán emberi törekvések gyümölcse, hanem Isten és az ember kapcsolatából fakad, és ezért minden egyes ember szívében lakozó közös örökséget képez. Az említett értékeket csakis úgy lehet védeni és előmozdítani, ha azoknak megfelelően élünk: „egyetlen személy, család, közösség vagy nemzet sincsen felmentve azon kötelesség alól, hogy igazságosan éljen és a békéért dolgozzon” – mondta, s hozzátette: különös felelőssége ez a társadalmi és a politikai vezetőknek.

A Palesztin Hatóság képviselői előtt, s különösen az Aida menekülttáborban a pápa szolidaritásáról biztosította mindazokat, akik az izraeli-palesztin konfliktus nyomán kialakult helyzet, s különösen az év eleji gázai háború miatt szenvednek. A Szentszék támogatásáról biztosította a palesztinok „szuverén hazához” való jogát „az ősök földjén, biztonságban, a szomszédokkal békében és nemzetközileg elismert határok között”. Arra szólította fel őket, hogy ne veszítsék el az igazságos megoldásba vetett reményt, és hogy már most készüljenek sorsuk önálló irányítására, mégpedig az erre alkalmas vezetőréteg kinevelése által.

Több alkalommal is kitért a pápa az elsősorban a palesztinok – s köztük a keresztények – mindennapjait megnehezítő izraeli biztonsági intézkedésekre. Ezek közül a palesztin területeket Izraeltől elválasztó falról, avagy „biztonsági kerítésről” („az egyik legszomorúbb dolog, amit látogatásom során láttam” – mondta a Szentatya) egyfelől elismerte, hogy létét a jogos biztonsági igények motiválják, másfelől szorgalmazta annak mielőbbi lebontását, mert az a palesztinok természetes jogait is sérti. Mint mondta, a falak nem örökre szólnak, azokat le lehet bontani, de ehhez előbb az emberek szívében emelkedő falak lebontására van szükség.

„Nyerjen egyetemes elismerést, hogy Izraelnek joga van a létezéshez, továbbá nemzetközileg elismert határai között a békéhez és a biztonsághoz. Nyerjen hasonlóképpen elismerést, hogy a palesztin népnek joga van szuverén és független hazára, hogy méltósággal éljen és szabadon utazhasson. Váljon a két-állam megoldás valósággá, ne maradjon csupán álom” – szorgalmazta végül Tel-Aviv-i búcsúbeszédében XVI. Benedek. A Szentszék hivatalos álláspontjának eme pápai összefoglalásában benne van az Izraelt érintő iráni fenyegetés burkolt elítélése, amit izraeli részről kértek tőle, de a palesztin függetlenségi törekvéseknek az elmúlt napokban többször is szorgalmazott támogatása is.

Egyszerre fordult izraeliekhez és palesztinokhoz a pápa, nagylelkűséget, egymás iránti nyitottságot szorgalmazva részükről. Az erőszak örvényét közösen kell megtörniük, de ez nem sikerülhet egyedül: szükség van a nemzetközi közösség figyelmére és támogatására – hangsúlyozta.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír