A Szentföldön élő keresztények helyzete és küldetése

A jeruzsálemi latin patriarkátus hatásköre kiterjed a latin rítust követő hívőkre Izrael, Jordánia, Ciprus és a Palesztin Nemzeti Hatóság területén is. 65 plébániával rendelkezik, a hívek száma 77 ezer. Twal pátriárka elmondta, hogy a szentföldi keresztények ugyan csak a helyi lakosság 3%-át teszik ki, mégis az egyetemes egyház figyelmének középpontjában kell lenniük, mert ők „a Jézus Krisztus által személyesen létrehozott első közösség leszármazottai”. Hangsúlyozta, hogy különleges küldetésük van, a jeruzsálemi egyházat pedig a kálvária egyházának nevezte.

A zsinaton sok hozzászóló foglakozott az izraeli megszállás kérdésével. A pátriárka is elmondta erről a véleményét, amely szerint a megszállás gyűlöletes dolog, az izraeliek és a palesztinok számára egyaránt ártalmas: „a megszálló fél a megszállottól, ez utóbbiban pedig egyre növekszik a gyűlölet, és várja a pillanatot, amikor megszabadulhat és bosszút állhat”. Hozzátette: „Ha nem lehetséges két államot létrehozni, én a palesztin vezetőkkel együtt készen állok arra, hogy elfogadjam egyetlen állam létezését, amelyben a palesztinoknak van választójoguk”. Elmondta, hogy már felnőtt egy olyan generáció, izraeliek és palesztinok egyaránt, akik a megszállás alatt születtek. Feltette a kérdést: vajon milyen generáció ez? Békében vagy gyűlöletben akar élni? Az izraeli falról azt nyilatkozta, hogy nem a biztonságot szolgálja, hanem kézzelfogható jele egy másik falnak, a félelem és tudatlanság falának”.

A jeruzsálemi latin pátriárka beszámolt arról, hogy tavaly részt vett egy bizottság munkájában, amely azt vizsgálta, milyen vallási tankönyveket használjanak az iskolákban, és a bizottság egyáltalán nem vette figyelembe a keresztény tankönyveket. Hangsúlyozta, hogy ezzel a hozzáállással nem lehet előmozdítani a béke kultúráját. Beszélt a jeruzsálemi vallások közötti kapcsolatokért felelős tanács munkájáról. Keresztény, muzulmán és zsidó vezetők alkotják ezt a tanácsot, és félévente találkoznak az arab országok belügyminisztereivel, és együtt gondolkodnak azon, hogyan lehetne gátat szabni a párbeszédet lehetetlenné tévő vallási fundamentalizmusnak.

A szinódussal kapcsolatban elmondta: nem várja, hogy már másnap csodák történjenek; időre és türelemre van szükség. Fontos, hogy a résztvevők ne elégedjenek meg azzal, hogy létrejött a tanácskozás, hanem vegyék komolyan az elhangzottak, különösen XVI. Benedek pápa buzdítását. Így fejezte ki magát: „Elvetettük a magokat, és időt kell adni az isteni gondviselésnek, hogy megérlelje a szinódus gyümölcseit”.

Az újságírókkal való találkozás zárásaként elmesélt egy történetet, amely Simon Peresz izraeli elnökkel való találkozásakor esett meg vele. A találkozón ott volt tizenkét gyerek, akik héberül, arabul és angolul énekeltek. Egyenruhát viseltek, négy zsidó, négy muzulmán és négy keresztény volt közöttük. A pátriárka megkérdezte Pereszt, meg tudja-e mondani, melyek a keresztény, a muzulmán, és melyek a zsidó gyerekek. Nem tudta megmondani, mire megkérdezte tőle: „Ha ezek a kicsinyek úgy tudnak játszani egymással, hogy nincs köztük semmi különbség, mi miért nem tesszük ugyanezt?”

Magyar Kurír