A Szentháromság előképei – 2005. május 26.

A puszta felismerésen túllépve azt is kimondhatjuk, hogy ezek a hármas egységek nem keszekusza szövevényt alkotnak, hanem egyik hármasság a másiknak átadja helyét. Vagy egyik a másikat magába foglalja. Valaminek a vége valami új dolognak kezdete is. Egyidőben rövidebb és hosszabb hármasságokat látunk. Egy hosszabb hármas egység tartalmaz több rövidebbet. De akármilyen rövid vagy hosszú eseményről vagy folyamatról van szó, mindegyik elkezdődik valamikor és befejeződik valamikor.

Ha ebben a szemléletben gondolkodva a világ egészére tekintünk, akkor szembesülünk egy súlyos kérdéssel. Mert ha minden egyfajta kezdet-fennmaradás-befejezés jegyében működik, akkor magáról a világ egészéről is ezt kell feltételeznünk. Viszont ha nem valljuk Istennek, mint külső forrásnak a létét, akkor ez a világ egyenlő a semmivel, mert kezdete a semmi, és a befejezése is a semmi, akkor közben sem lehet valami. A világ léte követeli, hogy feltételezzük az Alkotót.

Sánta János