Szentháromság és idő – 2005. június 6.

De Isten nem szétesett világot teremt, hanem időben fejlődő világot, amelyhez kell múlt, jelen és jövő. Az idő a legközönségesebb dolgok egyike. Beosztjuk, mérjük, kiszabjuk, szétforgácsoljuk, eltöltjük, kihasználjuk, elvesztegetjük, és még sorolhatnánk, hogy mi mindent csinálunk vele, és közben Isten nélkül nem is tudjuk, hogy micsoda.

A jelen pillanat olyan titok, hogy mire megragadnám, már múlttá válik, a jövő pedig még nincs itt, és ha túlzottan arra várunk, akkor most mulasztjuk el, amit megtehetnénk. Nem véletlen, hogy ezt a végtelenül kényes rendet egyetlen ponton lehetett megpiszkálni, egy adott pillanatban, és a gonosz által belépett a világba a türelmetlenség, minden bűn ősalapja.

Ha a jelennel nem tudunk mit kezdeni, akkor biztos, hogy egy idő után rosszul fogjuk látni a múltat, és a jövőt is rosszul tervezzük. Mondhatjuk egy szóval is: lélektelenül. Az Atya és a Fiú közös lelkét a bűnös ember megpróbálja elhallgattatni, de a javulásra és a szentháromságos életre benevezni, erre sosem késő.

Sánta János