Szentháromság vasárnapja, 2003. június 15. „B” év

1. Mit hoz az ún. kapcsolati tőke?
Sokszor fordulnak az emberhez tanácsért azzal a kérdéssel, hogy nem ismersz valakit, aki ügyes-bajos dolgomban segíteni tudna? És milyen jó érzés tölti el az embert, mikor van olyan ismerőse, akit éppen keresnek, aki megoldást vagy segítséget tud nyújtani az adott témában.
Az élet minden területén sokat számítanak a személyes kapcsolatok. A gazdasági, kulturális és politikai életben az ún. kapcsolati tőkét jól lehet hasznosítani. De a leghétköznapibb ügyintézésben is jól jöhet egy megfelelő személy ismeretsége. Ezek az ismeretségek sokszor felszínesek ugyan, de ettől még a célnak megfelelhetnek.
2. Mit hoz a Szentháromság ismerete?
Tegyük fel, valaki azzal a kérdéssel fordulna hozzánk, hogy ismered-e Istent? Mit válaszolnánk rá? Hiszen „Istent soha senki nem látta” (Jn 4,12), így érzékszervi ismerettel nem rendelkezünk. De ismeretet nem csak látással, hallással, vagyis érzékekkel szerezhetünk, hanem értelemmel, tudással is. Amikor új embert alkalmaznak egy fontos vezetői állásban, életrajz alapján ismerik meg a jelöltet. Istenről sok könyvtárat megtöltő értekezést írtak a teológusok. De vajon Istenről kielégíthető lehet egy hittani meghatározás? Vagy elmondhatja-e bárki magáról, hogy jól ismeri Istent, mert teológiai doktorátussal rendelkezik? Nyilvánvalóan nem.
„Kicsoda tehát Isten?” – teszi fel a kérdést a VII. században élt Szent Kolumbán apát, ír szerzetes, majd azt válaszolja: „Atya, Fiú és Szentlélek, egyetlen Isten. Többet ne akarj tudni Istenről… A Szentháromság ismeretét méltán hasonlítják a tenger mélységeihez…, mert amint a tenger mélysége el van rejtve az emberi tekintetek elől, úgy a Szentháromság isteni mivolta az emberi érzékek számára felfoghatatlan. Ezért ha valaki – úgymond – tudni akarja azt, amit hinnie kell, ne gondolja, hogy majd jobban megért valamit, ha beszél róla, mintha hittel elfogadja.” A szent apát arról ír, hogy Isten ismeretét nem tudással, hanem hittel kell elérni.
A hit Isten ajándéka, Isten maga hívja meg az embert, és viszi a hit útjára. „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza” – mondja Jézus (Jn 6,44). De többet is kapunk a hitnél a Szentháromságtól. Szent Bernát apát (XII. század) a Szentháromság hármas ajándékáról beszél: „Eljött az Atyától küldött Fiú és hozott hitet. A Fiú után eljött a Szentlélek és szeretetet hozott. E kettő, hit és szeretet által született meg bennünk a remény, hogy visszatérhetünk az Atyához.”
Ez a három isteni erény (virtus theologica), a hit, remény és szeretet – keresztény egzisztenciánk hármas alapját alkotja (1Kor 13,13). A Szentháromság ismerete ezt a három, csak Istentől kapható erő-megnyilvánulást hozza számunkra. Most válaszoljunk arra a kérdésre:
Mit adhat a hívő ember a mai világnak e három ajándék birtokában?
Az istenhívő ember a maga természetfeletti gondolkodásával úgy tartja, hogy „a láthatatlan valóságosabb, mint a látható” (J. Ratzinger). Ezzel szemben a nem hívő ember a maga materialista gondolkodásával úgy tartja, hogy az a valóság, amit érzékeivel felfoghat és evilági céljai elérése érdekében fel- és kihasználhat. Illyés Gyula így fogalmaz: „mert az a való, amit én látok, / akkor is, ha mint délibábot, / fordítva látom a világot. (Haza, a magasban).
A valóságot illetően hívő és nem hívő fordítva látja a világot. Bár ez a szemléletbeli különbség elbizonytalaníthat sok hívőt, az is igaz, hogy a mai világ legnagyobb baja a reménytelenség. Nem csak az elnyomottak és kizsákmányoltak találkoznak a reménytelenséggel, de a jólétben élő milliók is, akik nem hisznek a halál utáni életben, abban, amiben mi hívők hiszünk, hogy visszatérünk az Atyához. A hit megélése nem könnyű a mai világban, de a reménytelenség érzésével élni sem lehet könnyű dolog. Hiszen még a gyógyíthatatlan beteget is környezete reménnyel élteti, hogy állapota javulásra fog átváltani. A Szentháromság hármas ajándéka – a hit, remény és a szeretet olyan erővel látja el a hívő embert, hogy hittel tudja követni Jézus tanítását és életét; a Szentlélek ajándékával, a szeretettel lesz képes kitartani az istenszeretetben; és a reménnyel néz a jövő elé, mely végső soron a szentháromságos élet boldogságát hozza nekünk. Ha a hívő ember keresztény egzisztenciájának e hármas alapjáról tanúságot tesz a világ előtt, hozzájárulhat ahhoz, hogy sokak kigyógyuljanak materialista szemléletük délibábjától. Ámen. Verőcei Gábor /MK