Szentháromság vasárnapja – 2005. május 22.

Hazai – 2005. május 22., vasárnap | 0:05

„Benne élünk, mozgunk és vagyunk” – mondja a Szentháromságról szóló egyházi énekünk. Az egyik legnagyobb hittitok, mégis a legközelebb áll hozzánk, olyannyira, hogy észre sem vesszük, mert amiben benne élünk, mozgunk és vagyunk, arról nehezen veszünk tudomást.

Minden kezdet az Atyára utal, minden fenntartás a Szentlélekre, és minden befejezés a Fiúra. S ez nemcsak a helyes cselekedetekre igaz. Még a bűnös helyzetek kezdetekor, fenntartásakor és befejezésekor sem tudjuk megtagadni a Szentháromságot. A Szentháromságot csak egyféleképpen tagadhatjuk meg: ha szándékosan nem tartunk bűnbánatot. Ezt nevezi Jézus Szentlélek elleni bűnnek, amelyre nincs bocsánat. Ha nem tartunk bűnbánatot, akkor elnyomjuk a Szentlelket, és így máris összekeveredik bennünk az Atyáról és a Fiúról alkotott kép. Nézzünk csak szét: minden bűnben felszínre kerül a kapkodás. Amikor összekeverjük a kezdetet a véggel, az Atyát a Fiúval. Az eredmény valamiféle örökkévalóság-szimuláció lesz, lélektelenek leszünk, és rettentő unalmassá válik az élet. Ha nem használjuk fel helyesen az időt, tehát kapkodunk vagy lustálkodunk, akkor menthetetlenül Isten helyére fogunk pályázni. Fogadjuk el a Jézus invitálását a szentháromságos életre, hogy teljes emberek legyünk.

Sánta János

(Sánta János atya gondolatai meghallgathatók az országos Katolikus Rádióban.
Adás: naponta reggel 6.55 perckor.)