Tempfli József megyéspüspök kifejtette: Borromeo Szent Károly a milánói hercegség egyik legnevesebb, politikai tekintéllyel és hatalommal rendelkező családjából származott, a családtagok diplomáciai és üzleti téren is tevékenykedtek.
Mindezekkel kapcsolatban a főpásztor kifejtette: manapság sok vita folyik arról, hogy a papságnak kell-e politizálnia, vagy sem. Szerinte a papi hivatás és politika összetartozik, de csak annyiban, amennyiben az egyházi személyek, a hívek egyéni vagy közösségi életének a biztonsága érdekében cselekszenek, s a hívek jogainak megvédésére törekszenek.
Az egyházi tevékenység nyolcvan százalékban oktatói jellegű, húsz százalékban pedig politikai kell legyen, de csakis akkor, ha mindez a hívek érdekében történik. „Nem igaz tehát, hogy semmi köze az egyháznak a politikához, csak arra kell ügyelni, hogy a százalékos arány ne fordítva érvényesüljön", hangsúlyozta a püspök.
Visszatérve Szent Károlyhoz, Tempfli József hangsúlyozta: Károly igen mozgalmas időkben élt, reformjai végrehajtásában a világi klérus, a szerzetesrendek és a hivatalok részéről is ellenállásba ütközött. Ezekből a harcokból győztesen került ki, nem annyira szerteágazó kapcsolatai, mint életszentsége egyre növekvő hírének köszönhetően.
Teljes erejével a jövő számára perdöntő papnevelde ügye felé fordult, szemináriumokat nyitott. Lelki élete, mint a katolikus megújulás valamennyi szentjénél, egészen Krisztus követésére irányult, az Õ szenvedésein elmélkedett, életében a Megváltó keresztútját akarta megélni.
Bihari Napló/catholic.ro/Magyar Kurír