Szentmise a „Rab Máriánál”

Szeptember 4-én Márfi Gyula érsek mutatta be az érkező Mária-ünnepekhez kapcsolódó szentmisét a megújuló zarándokhelyen Vasáros József veszprémi és Ebele Ferenc magyarpolányi plébánossal koncelebrálva.

Ezúttal is mintegy száz zarándok érkezett az egyházmegye különböző pontjairól, hogy leróják tiszteletüket a Szűzanya előtt, aki egy igazságtalanul elítélt rab leánynak (akit a nép Rab Máriának nevezett el) a börtönből való szabadulását segítette elő közbenjárásával a múlt század elején. A legenda szerint a leány – aki a közeli börtönkertészetbe innen hordta a vizet rabtársainak – helyezte el a forrásnál az első Szűz Mária-képet egy fára, s itt imádkozott a Szűzanyához naponta. S mikor kérése meghallgattatott, ő helyezte el itt az első Mária-szobrot is. A forrás aztán fokozatosan zarándokhellyé emelkedett, de a kommunista éra alatt lerombolták.

A főpásztor a történethez kapcsolódva Máriának a Fogolykiváltó Boldogasszonyként ismert szabadító szerepéről beszélt. Rab Mária úgy értelmezte a sorsát, hogy a Szűzanya volt, aki kiváltotta őt rabságából – mondta.

A fogságnak ugyanakkor szellemi-lelki tartalma is van gyakran, mutatott rá a főpásztor. Sokszor nem fizikai rabságot jelent, hanem belső fogva tartottságot. Az ember legtöbbször saját szenvedélyeinek, gyengeségeinek, hibáinak a rabja. Ha korunk foglyai között körbenézünk, látunk például nagy számban úgynevezett szabadságmániásokat, akik a szabadságot hirdetik, de azt szélsőséges módon képviselik, s elveik rabjává válnak, mutatott rá. E magatartásforma gyökere az öntörvényűség, a személyi függetlenséghez való eltúlzott ragaszkodás. Az ilyen ember már nem tud közösségben élni sem egy idő után, mert a másik emberhez való alkalmazkodást is saját szabadsága korlátozásaként éli meg. Vagyis önmagát zárja önmagába, önmaga foglya lesz. De napjaink súlyos személyiségtorzulása, megkötözöttsége a hazugságmánia is. S itt említhetjük, mondta az érsek, a hamis másság kultuszát is, amelyik szintén fogságba zárja az embert. Akik ennek rabjai, azok gyakran deviáns magatartásformákat úgy tüntetnek fel, mintha egyenrangúak volnának a normálissal. Például „kulturált válásról” beszélnek, vagy egy szintre emelik a házassági az életközösségi és a homoszexuális kapcsolatokat, mintha azok egymás alternatívái volnának. Megint mások az anyagi javak, a tévénézés, a szex, az italozás foglyai…

A Szűzanya fogolykiváltó segítségét, közbenjárását mindenkinek felkínálja, s mindenkinek módja van megkötözöttségei ellen kérni segítségét – zárta gondolatait a főpásztor.

A szertartás végül egy – a helyi hagyományok szerinti – vidám eseménnyel, galambröptetéssel zárult: egy helyi gazda a cserkészfiatalokkal szabadon engedett néhány galambot, amelyek boldogan röppentek a magasba, s megkezdték az útjukat hazafelé.

Toldi Éva/Magyar Kurír