Szentmise Veszprémben a kommunizmus áldozatainak emléknapján

Nagy Károly visszaemlékezésében azokról az emberekről beszélt, akik a II. világháború alatt és az utána következő kommunista megtorlások idején áldozták életüket. Kitért arra, hogy a kommunista vezetők megpróbálták a pásztorokat elszakítani a nyájtól, ezzel törve meg az egyház egységét. Feloszlatták a szerzetesrendeket, bebörtönözték, megfélemlítették a papokat, a családok szétverésére törekedtek, hiszen bárkiért jöhetett a lefüggönyözött autó.

Az apát-kanonok úgy vélte, nincs ige, ami kifejezné, hogy szabadon köszönetet modhatunk elődeinknek, akik a mi életünkért, boldogságunkért feláldozták életüket. Mint mondta, haláluknak a legnagyobb érdeme volt, amit ember elérhet: a szabadság. Felidézve a közmondást – mely szerint a néma gyereknek anyja se érti a szavát – hangsúlyozta, ha a magyar nép nem fordul az Istenhez és a Szűzanyához, hiába várjuk, a manna nem hullik a kezünkbe. A szentmise végén a húsvéti gyertya meggyújtásával emlékeztek meg az áldozatokról, majd imában kérték, hogy hasonló borzalmak ne fordulhassanak elő többet. Kérték Isten segítségét, hogy még jobb keresztények és magyarok lehessünk.

Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír