Szentmisén emlékeznek a Szent István-bazilikában Teréz anya boldoggá avatásának évfordulójára

Teréz anya élete tanúságtételével mindannyiunkat emlékezteti arra, hogy az Egyház evangelizáló missziója a szeretet gyakorlásán keresztül valósul meg, amelyet az imádság és Isten igéjének hallgatása táplálnak. Példás módon jelzi ezt a misszionáló stílust az az új boldogról készült kép, amint az egyik kezébe szorít egy gyermeket, a másikkal pedig a rózsafüzér szemeit morzsolja – ezekkel a szavakkal emlékezett II. János Pál pápa Teréz anyára egy évvel ezelőtt, amikor október 19-én, a Missziós Világnapon csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében Rómában, a Szent Péter téren boldoggá avatta Kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítóját. Az Albán Köztársaság budapesti nagykövete, Eduard Sulo, és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kezdeményezésére október 17-én, vasárnap este 18 órakor szentmisével emlékeznek meg Kalkuttai Teréz anya egy évvel ezelőtti boldoggá avatásáról. A szentmisét Erdő Péter bíboros végzi. Szeretettel várják a híveket és minden érdeklődőt. MK
Teréz anya rövid életrajza
Teréz anya 1910. augusztus 27-én született, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven, albán szülőktől, Üszküb városában (ma Skopje, a Macedón Köztársaság fővárosa). Macedónia akkoriban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozott. Agnes édesapja, Kolle Bojaxhiu albán nacionalista volt, építési vállalkozó, édesanyja, Drana, otthon nevelte a gyerekeket. Agnesnek két testvére volt, Aga és Lázár. A család az oszmán környezetben is ragaszkodott katolikus hitéhez.
Agnes Darjeelingben.tett szerzetesi fogadalmat, 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott kis Thérése Martin de Lisieux iránt érzett tiszteletből választotta. 1929-1948. között földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény igazgatónője volt. Közben engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Kérését Róma elé terjesztették, és XII. Pius pápa egyévi időtartamra jóváhagyta azt: szerzetesi életet élhetett, klauzúrán kívül, a kalkuttai érsek felügyelete alatt. 1948. augusztusában Teréz anya levette a Loreto nővérek ruháját és fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. Patnába ment, az amerikai missziós orvosnővérekhez, hogy beható kiképzést kapjon, mint ápolónő. Karácsonyra visszatért Kalkuttába és a szegények Kis Nővéreivel lakott. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott első nyomornegyedi iskolájának megnyitására.
1950. októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. A Szeretet Misszionáriusai 1965. februárjában pápai jogú társasággá lett.
Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, a rengeteg kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat.
Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. Azt, hogy áldozatos tevékenységét mennyire elismerték a más valláson lévők is, jelzi, hogy az indiai kormány állami temetésben részesítette.
A Szeretet Misszionáriusainak rendjéhez ma már négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik, gyógyító-gondozó tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti. Öt földrész csaknem százötven országában – köztük Magyarországon – vannak jelen, gondoskodnak a szegényekről, ápolják a betegeket, a legsúlyosabbakat, így a leprásokat is. Az alapítás óta eltelt ötven esztendő alatt Teréz anya és rendje kiterjesztette tevékenységét a világ minden országára és az „élet minden sebesültjére.” MK
(A boldoggá avatási szertartásról a Magyar Kurír 2003. okt. 20-i számában részletesen beszámoltunk, ugyanitt olvasható a szentatya homíliája, Teréz anya életrajza, és róla szóló méltatások is – a Szerk.)