A Szentszék vagyonának kezelői

Minden szervezett közösségnek és intézménynek, így az egyháznak is, céljai megvalósításához szüksége van anyagi javakra. Az egyház sajátos céljai, amint azokat a kánonjog megfogalmazza, „az istentisztelet megrendezése, a klérus és a többi szolgálattevők tisztes ellátásának biztosítása, a szent apostoli tevékenység és különösen a szegényekkel szemben a segítő szeretet cselekedeteinek gyakorlása” (CIC 1254. kánon 2. §). Ennek érdekében mindig is jogot formált rá, hogy javakat szerezhessen és kezelhessen, s ilyen tevékenységére egészen az ősegyház kora óta vannak adatok. Az egyházi javak azon egyházi jogi személyek tulajdonában vannak, amelyek azokat törvényesen megszerezték, azonban a római pápa „az összes egyházi javak legfőbb igazgatója és kezelője” (1273. kán.), ami egyfajta végső garanciaként jobbára felügyeleti jogokat jelent.

Az Apostoli Szentszéknek is van saját vagyona, ami a pápa egyetemes pásztori munkájának támogatását szolgálja. II. János Pál pápa szándéka szerint „az Apostoli Szentszék fenntartásának elsődleges alapjául az egész világ katolikusai, vagy akár más jóakaratú személyek önkéntes adományai szolgáljanak. Ez felel meg annak a hagyománynak, amely az evangéliumban (Lk 10,7) és az apostolok tanításában gyökerezik (1Kor 9,11)”.

Ezeknek a javaknak a kezelése, illetve felügyelete alapvetően három szervezetre, az Apostoli Kamarára, az Apostoli Szék Vagyonkezelőségére és a Szentszék Gazdasági Ügyeinek Felügyelőségére tartozik. Funkcióikat VI. Pál pápa 1967-es Regimini Ecclesiae universae apostoli rendelkezése, illetve II. János Pál 1988-as Pastor Bonus apostoli rendelkezése határozza meg. A Vatikánvárosi Állam, mint külön jogalany gazdasági ügyeit a Kormányzóság intézi.

Az Apostoli Kamara (Camera Apostolica) évszázadokon át a Szentszék legfontosabb vagyonkezelő szerve volt, a pápai állam ügyeinek intézését is beleértve. A VI. Pál-féle reformokat követően a Kamara már csak a széküresedés idején lát el érdemi feladatokat, a Szentszék javainak tényleges kezelőjeként, illetve a pápa temetésének és a konklávé rendezésének felelőseként. Vezetője a Római Szentegyház kamarás bíborosa, a camerlengo (jelenleg Tarcisio Bertone államtitkár), aki a széküresedés idején lényegében a Szentszék „miniszterelnökévé” lép elő.

Az Apostoli Szék Vagyonkezelősége (Amministrazione del Patrimonio della Sede Apostolica) látja el a gazdasági és a pénzügyminisztérium feladatait. Élén egy bíboros-elnök áll (jelenleg Attilio Nicora), akinek munkáját további bíborosokból álló testület és egy érsek-titkár segíti. Feladata a Szentszék vagyonának kezelése és a Római Kúria intézményei működéséhez szükséges anyagiak biztosítása. Első, rendes részlegére tartoznak többek között a szemviteli ügyek, a személyzeti kérdések, a vatikáni nyugdíjalap és az ingatlankezelés, továbbá a Szentszékhez kapcsolódó intézmények (pl. a vatikáni kiadó, a nyomda, az Osservatore Romano) gazdálkodásának felügyelete. Szintén ezen részleghez tartozik a vatikáni honlapszerkesztőség. A második, rendkívüli részleg kezeli az olasz állam részéről az 1929-es pénzügyi konvenció értelmében kárpótlásul kapott alapokat és egyéb vagyoni eszközöket, így szerepe valamiképpen egy „központi bankéhoz” is hasonlítható.

A Szentszék Gazdasági Ügyeinek Felügyelősége (Prefettura degli Affari Economici della Santa Sede) élén ugyancsak egy bíboros-elnök áll (jelenleg Sergio Sebastiani), és tagjai is bíborosok. Tisztviselői között – akárcsak a másik két intézmény esetében – többségben vannak a világiak. Feladata számvevőszéki jogkörében felügyelni a szentszéki szervezetek gazdálkodását, továbbá összeállítani a Szentszék költségvetését és mérlegét. Ez utóbbit előbb a Nemzetközi Revizori Testület, majd a szervezeti és gazdasági kérdések vizsgálatára létrehozott bíborosi tanács (Consiglio dei Cardinali per lo Studio dei Problemi Organizzativi ed Economici della Santa Sede) vizsgálja felül, mielőtt a pápa elé kerül jóváhagyásra.

A „Vatikán bankjaként” emlegetett Vallásos Művek Intézete (Istituto per le Opere di Religione – IOR) eredete XIII. Leó pápa idejére nyúlik vissza, aki a kegyes alapítványok kezelése végett létrehozott egy testületet, ami többszöri átalakulás nyomán 1942-ben kapta a ma is használatos nevét és szervezetét. Feladata a magánszemélyek vagy intézmények által ráhagyott, vallási vagy karitatív célokra szánt ingó és ingatlan javak kezelése. Egy ötfős bíborosi testület által kinevezett felügyelőbizottság vezeti. Banki tevékenységet is végez, így a IOR-nál bankszámlát nyithatnak szentszéki alkalmazottak, vatikáni állampolgárok és szerzetesi intézmények.

Érszegi Márk Aurél

Kép: Pápai jelvények – Vatikáni Apostoli Palota, Kelemen-terem (Készítette: Érszegi Márk Aurél)