A Szentszékhez akkreditált diplomatákat fogadta a pápa

Vatikán: II. János Pál pápa január 12-én hétfőn délelőtt kihallgatáson fogadta a Szentszék mellé akkreditált diplomáciai testület tagjait. A hagyományos találkozóra, amely során a pápa és a világ diplomatái kölcsönösen boldog új évet kívántak egymásnak, a Sala Regiában, a Királyi teremben került sor. A Giorgio Vasari és Taddeo Zuccari freskóival díszített teremben fogadta évszázadok óta a mindenkori pápa a különböző államok nagyköveteit.
A Szentszék jelenleg 174 állammal, továbbá az Európai Unióval és a Szuverén Máltai Lovagrenddel tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, ezen felül speciális jellegű kapcsolatban áll az Orosz Föderációval és a Palesztin Felszabadítási Szervezettel, továbbá részt vesz különböző nemzetközi szervezetek, köztük pl. az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, valamint az Amerikai Államok Szervezete megbeszéléseiben.
A kihallgatás elején II. János Pál pápát a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület dékánja, Giovanni Galassi professzor, a világ legrégibb köztársasága, az Itália területébe ékelt San Marino miniállam nagykövete köszöntötte. A nagykövet, miközben kifejezte újévi jókívánságait, azt mondta a pápának, hogy az emberiség jó része úgy tekint rá, mint az igazi béke, testvériség és szeretet élő példájára.
A szentatya mint minden évben, most is nagy örömmel köszöntötte a Szentszékhez rendelt diplomatákat, hiszen rajtuk keresztül közel érzi magát az általuk képviselt népekhez, akikért szüntelenül imádkozik.
Ez az újévi találkozó egyben kiváltságos alkalom arra, hogy a szentatya a diplomatákkal együtt áttekinthesse a világ eseményeit. „Karácsony Isten emberek iránti szeretetére emlékeztet bennünket, amely Jézusban nyilvánult meg. Ekkor ismét felhangzik Betlehem mindig új üzenete: Béke a földön az embereknek, akiket Isten szeret. Ez az üzenet idén is olyankor jut el hozzánk, amikor számos nép még mindig szenved a fegyveres harcok, a szegénység következményeitől, égbe kiáltó igazságtalanságok vagy nehezen leküzdhető katasztrófák áldozata” – állapította meg a szentatya, majd négy pontban foglalta össze mondanivalóját.
A békét továbbra is veszély fenyegeti
Az utóbbi hónapokban különösen azok az események hiúsították meg a békét, amelyek a Közel-Keleten történtek. Ez a térség továbbra is az ellentétek és háborúk földje. Mindenki előtt ismert az a számos kezdeményezés, amelyekkel a Szentszék megpróbálta elkerülni az Irakban bekövetkezett fájdalmas konfliktust. Ma az a fontos, hogy a nemzetközi közösség segítse az irakiakat, akik megszabadultak egy elnyomó rendszertől. Teremtsék meg annak feltételeit, hogy az iraki nép ismét kezébe vehesse hazája sorsának irányítását, megszilárdítsa szuverenitását, demokratikus módon dönthessen az elvárásainak leginkább megfelelő politikai és gazdasági rendszerről és ezáltal Irak ismét hiteles partnerré válhasson a nemzetközi közösségben.
Az izraeli-palesztin probléma megoldásának hiánya továbbra is az egész térség számára állandó destabilizációs tényező, nem számítva azokat a kimondhatatlan szenvedéseket, amelyeket ez a helyzet jelent az izraeli és palesztin lakosság számára – mondta a pápa, majd így folytatta:
„Fáradhatatlanul ismételem a két nép felelősei számára: a fegyverek használata, az egyik oldalon a terrorizmushoz, a másik oldalon a megtorláshoz való folyamodás, az ellenfél megalázása, a gyűlölet propagandája sehová sem vezet. Kizárólag mindkét nép törvényes elvárásainak tiszteletben tartása, a tárgyalóasztalhoz való visszatérés, és a nemzetközi közösség konkrét elkötelezettsége vezethetnek a megoldás felé. Az igazi és hosszan tartó békét nem lehet a jelenlévő erők puszta egyensúlyára lefokozni. A béke mindenekelőtt erkölcsi és jogi cselekedet gyümölcse.”
A pápa ezután a világ többi részén, főleg Afrikában tapasztalható feszültségekről és konfliktusokról szólt. Ezek drámai hatást gyakorolnak az egyes népekre. Az erőszak következményeihez csatlakoznak az elszegényedés, az intézmények felbomlása, amely egész országokat sodor kétségbeesésbe. Fel kell hívni a figyelmet arra a veszélyre is, amelyet a fegyvergyártás és kereskedelem jelent.
A pápa lerótta tiszteletét Michael Courtney érsek, apostoli nuncius emléke előtt, akit december végén gyilkoltak meg Burundiban. Mint minden nuncius, minden diplomata, a béke és a párbeszéd ügyét kívánta elsősorban szolgálni. A szentatya elismeréssel szólt az ír érsek bátorságáról és arról a törekvéséről, hogy támogassa Burundi népét a béke felé vezető úton. Felidézte Sergio Veira de Mello különleges ENSZ-képviselő emlékét is, akit Irakban öltek meg küldetése teljesítése közben, majd megemlékezett mindazokról a diplomatákról, akik az elmúlt években munkájuk végzése miatt veszítették el életüket, vagy szenvedésben volt részük.
A nemzetközi terrorizmus továbbra is félelmet, gyűlöletet és fanatizmust keltve mindenütt, megbecsteleníti azt az ügyet, amelyet állítólag szolgálni kíván. Minden erre a névre méltó civilizáció kategorikusan elutasítja az erőszakkal való kapcsolatokat. Ezért soha nem törődhetünk bele, nem fogadhatjuk el passzívan, hogy az erőszak túszként foglyul tartsa a békét.
Sokkal inkább, mint valaha, szükség van arra, hogy ismét megvalósuljon egy tényleges, kollektív biztonság, amely felruházza az Egyesült Nemzetek Szervezetét az őt megillető hellyel és szereppel.
A hit: a béke építésének egyik erőforrása
A pápa, bár csak a katolikus egyház nevében szól, tudja, hogy a különböző keresztény felekezetek és más vallások hívei az igazságosság és a béke Istene tanúinak tartják önmagukat.
Amikor hisszük, hogy minden ember a Teremtőtől egyedülálló méltóságot kapott, hogy mindnyájan elidegeníthetetlen jogok és szabadságok alanyai vagyunk, hogy a másikat szolgálni annyit jelent, mint nőni emberségben, sőt, amikor Krisztus tanítványainak nevezzük magunkat, aki ezt tanította: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” – könnyen megérthetjük, hogy milyen tőkét képviselnek a hívek közösségei egy megbékélt és békés világ építése számára.
A katolikus egyház mindenki számára hozzáférhetővé teszi egysége és egyetemessége példáját, szentjei tanúságtételét, akik tudták szeretni ellenségeiket, annyi politikus példáját, akik az evangéliumban találták meg a bátorságot ahhoz, hogy megéljék a szeretetet a konfliktusok közepette. Mindenütt, ahol veszélyben forog a béke, vannak keresztények, akik szavakkal és tettekkel tesznek tanúságot arról, hogy a béke lehetséges. Mint ismeretes, a Szentszék ilyen irányban vesz részt a nemzetközi vitás kérdésekben.
Vallás a társadalomban: jelenlét és párbeszéd
A hívek közösségei minden társadalomban jelen vannak, kifejezve a személyiség vallási dimenzióját. A hívők tehát jogosan elvárják, hogy részt vehessenek a közéleti párbeszédben. Sajnos, meg kell állapítani, hogy ez nem mindig így van. Az utóbbi időben egyes európai országokban tanúi vagyunk egy olyan magatartásformának, amely veszélyeztetheti a vallásszabadság tényleges tiszteletben tartását. Bár mindenki elismeri az egyének vallási érzésének tiszteletben tartását, nem lehet ugyanezt elmondani a vallások társadalmi dimenziójáról, feledve azt az elkötelezettséget, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet keretén belül vállaltak. Gyakran utalnak a laicitás alapelvére, amely önmagában véve jogos, amennyiben a politikai és vallási közösség közötti megkülönböztetést jelenti. A megkülönböztetés azonban nem jelenti a figyelmen kívül hagyást. A laicitás nem jelent laicizmust!
A laicitás nem más, mint az, hogy az állam tiszteletben tart minden hitet, biztosítja a hívek közössége számára az istentiszteleti, lelki, kulturális és karitatív tevékenységek szabad gyakorlását. Egy pluralista társadalomban a laicizmus a különféle spirituális hagyományok és a nemzet közötti kommunikáció helye. Az egyház-állam kapcsolatokban pedig helyet kell kapnia a tiszteletteljes párbeszédnek, amely tapasztalatokban és értékekben gazdag a nemzet jövője számára.
Az állam és az egyházak közötti egészséges párbeszéd – mivel a két fél nem egymás vetélytársa, hanem egymás partnere – kétségtelenül elősegíti az emberek teljes fejlődését, a társadalom összhangját.
Annak a nehézsége, hogy a közéletben elfogadják a vallási tényezőt, emblematikus módon nyilvánult meg a közelmúltban az Európa keresztény gyökereiről folytatott vitában. „Egyesek leszűkítő ideológiák prizmáján keresztül olvasták újra a történelmet, elfeledve mindazt, amit a kereszténység jelentett a földrész kultúrája, intézményei számára. Ezek pedig a következők: a személy méltósága, a szabadság, az egyetemes iránti érzék, az oktatás, beleértve az iskolákat és egyetemeket, a szolidaritás művei. Anélkül, hogy lebecsülnénk más vallási hagyományokat, meg kell állapítanunk, hogy Európa evangelizálásával egyidejűleg jött létre” – mondta a szentatya.
Az igazsággal tartozunk azzal is, hogy a közelmúltban a keresztények, előmozdítva a szabadságot és az emberi jogokat, hozzájárultak az önkényes rendszerek békés átalakításához, csakúgy, mint Közép-Kelet-Európában a demokrácia visszaállításához.
Mi keresztények, mindnyájan együtt, felelősek vagyunk a békéért és az emberi család egységéért
„Mint tudják, pápaságom során mindig is nagy figyelmet fordítottam az ökumenikus elkötelezettségre. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a keresztények képesek lennének megosztottságuk leküzdésére, a világ szolidárisabb lenne. Nekünk keresztényeknek felelősségünk a „Béke Evangéliuma”. Mindnyájan együtt, tevékenyen hozzá tudunk járulni az élet tiszteletben tartásához, a személy méltóságának és elidegeníthetetlen jogainak megóvásához, a társadalmi igazságossághoz és a környezetvédelemhez. Az evangéliumi életstílus gyakorlásával a keresztények hozzásegíthetik társaikat ösztöneik leküzdéséhez, a megbocsátáshoz, a szükséget szenvedők támogatásához.” A pápa ezzel nemcsak arra akarja emlékeztetni Krisztus követőit, hogy egyre sürgetőbb szükség van az egység felé vezető út határozott vállalására, hanem a társadalom felelőseinek a figyelmét is fel kívánja hívni arra a gazdag erőforrásra, amelyet a keresztények jelentenek.
Ezen a téren konkrét példát jelent a békére való nevelés, amely a szentatya ez évi békeüzenetének témája. Az értelem és a hit fényénél az egyház a béke pedagógiáját kínálja fel, mindenki rendelkezésére bocsátva spirituális energiáit.
Az új év elején a Szentatya ezeket a gondolatokat kívánta megosztani a szentszéki diplomatákkal. „Ezek a gondolatok Jézus bölcsője előtt érlelődtek. Jézus előtt, aki megosztotta és szerette az emberek életét. Jézus továbbra is minden ember és minden itt képviselt nép kortársa” – mondta a pápa, majd Isten oltalmába ajánlotta e népek terveit és azok megvalósítását. VR/MK