
A zsidóság körében néhányan úgy vélik, hogy ez a szöveg nincs összhangban a Szentszék azon hivatalos megnyilatkozásaival és nyilatkozataival, amelyek a zsidó népre és annak hitére vonatkoznak, és amelyek a zsidók és a Katolikus Egyház baráti kapcsolatának fejlődését tükrözték az elmúlt 40 évben.
A Szentszék biztosítja – olvasható a közleményben – hogy az Oremus új megfogalmazásával, amely által megváltozott az 1962-es misekönyv néhány kifejezése, a Katolikus Egyház egyáltalán nem szándékozott változást kifejezni a zsidók felé irányuló magatartásában, amely különösen a II. Vatikáni Zsinat tanítása óta folyamatosan fejlődött. Különösképpen tükrözi ezt a „Nostra aetate” kezdetű nyilatkozat, amely – ahogy a 2005. szeptember 15-i pápai kihallgatáson XVI. Benedek pápa az izraeli főrabbiknak megfogalmazta, „mérföldkövet jelentett a keresztények és a zsidó nép kiengesztelődésének útján.” A „Nostra aetate” kezdetű nyilatkozatban kinyilvánított magatartás folytatását jelzi egyébként az is, hogy az 1970-es misekönyvben írt zsidókért mondott imádság teljességgel érvényben marad, és ez a katolikusok imájának rendes formája.
A zsinati dokumentum, más állításokkal összefüggésben – a Szentírásról (Dei Verbum 14), az Egyházról (Lumen gentium, 16) – bemutatja azokat az alapelveket, amelyek fenntartották és ma is fenntartják azokat a tiszteletteljes és baráti kapcsolatokat, amelyeket a párbeszéd, a szeretet, a szolidaritás és az együttműködés jellemez katolikusok és zsidók között. Az Egyház misztériumában szemlélődve a „Nostra aetate” emlékekeztet az Új Szövetség népe és Ádám nemzedéke közötti egészen sajátos kötelékre, és elutasít a zsidók iránti mindennemű megvető és diszkrimináló magatartást, határozottan megtagadva az antiszemitizmus bármely formáját.
A Szentszék azt kívánja, hogy a jelen közleményben foglalt pontosítások segítsék a félreértések tisztázását, és határozott vágyát fejezi ki, hogy a zsidók és a keresztények között ezekben az években előrehaladt kölcsönös megértés és tisztelet tovább fejlődjön.
Magyar Kurír