
Az enciklikában a pápa rámutat – magyarázta a szóvivő –, hogy korunk sötétségében és nehézségeiben szükségünk van egy biztos és 'tartalmas' reményre: olyan reményre, amely valóban megváltoztatja életünket.
Ezt a reményt az kapja meg, aki hisz Istenben, aki Szeretet – tette hozzá, egy mondatban összefoglalva a dokumentum tartalmát.
XVI. Benedek pápa a reményt választva témául korunk egyik legsürgetőbb és legdrámaibb problémáját ragadta meg. Meggyőződését fejezi ki, hogy a hit és a remény – s ezzel Isten – elutasítása odavezet, hogy az ember végül elveszíti saját magát. Ugyanakkor a Szentatya ezzel nem puszta negatív kritikát fogalmaz meg, sőt a kérdést az értelem és hit közötti párbeszéd lehetőségébe helyezi – fejtette ki Lombardi.
A szöveg egyik központi részében a pápa hangsúlyozza, hogy a mai társadalom önkritikájának párosulnia kell a jelenkori kereszténység önkritikájával is, amelynek újra fel kell fedeznie önmagát visszanyúlva egészen a gyökereihez.
Ahhoz, hogy a keresztények ismét megértsék, mit tudnak adni a világnak, Istentől kell újra elindulniuk, de nem egy akármilyen Istentől: Istentől, aki eljött hozzánk, és Krisztusban szeretetként nyilatkoztatta ki magát – emlékeztetett a Sajtóterem igazgatója.
E Szeretetbe vetett bizalom táplálja azt a szilárd és tevékeny reményt, amellyel az ember meg tudja és meg akarja változtatni a világot, és erre éppen azáltal képes, mert figyelme az evilágon túlra irányul. Ezzel a bizalommal erőt talál a szenvedés hordozásához és ahhoz, hogy felismerje annak értelmét – olvasható az enciklikában.
A szóvivő háláját fejezi ki azért, hogy a Szentatya határozottan, ugyanakkor gyöngéden ismét elvezetett minket azokhoz a döntő kérdésekhez, amelyekben a kereszténység pozitív javaslatot tud adni a mai embernek és a világnak: ezeket könnyen elfelejtjük, pedig éppen ezektől függ saját életmódunk, és az, hogy hogyan vagyunk jelen a világban – tudósít a Zenit.
Magyar Kurír
Kép: www.img204.imageshack.us