Szenvedés az Egyházért – 2005. szeptember 5.

Korának legkegyetlenebb kínhalálával halt meg, hogyhogy ezen még van kiegészítenivaló? A megoldás kulcsa az, hogy Jézusnak nemcsak az a teste van, amelyet magára vett a fogantatáskor, hanem maga az Egyház is Jézus teste. És ilyen értelemben Jézus teste még nem ment át egészen az átváltozáson. A Fő már megdicsőült, a tagok közül is azok, akik szentekké váltak, de Jézus testének még nagyon sok tagja van, aki nem dicsőült meg.

Ahhoz, hogy megdicsőüljünk, kell, hogy fájjon a vágyakozás a feltámadott állapot iránt. Ha nem lenne kényelmetlen a várakozás, akkor nem becsülnénk sokra az eredményt. Isten megböjtöltet, mert teljesen boldoggá akar tenni. Nemigen van más távlatunk a szenvedés értelmére. Aki beteg, csak úgy leli meg betegsége értelmét, ha ezt a rettenetes hiányérzetet a feltámadás vágyával tölti meg.

Ha nem lenne a szenvedésnek magasabb értelme, akkor nem lenne szenvedés sem. De ha a szenvedést és a dicsőséget összemossuk, akkor ezt mazochizmusnak hívják, ami annyit jelent, hogy valaki örömét leli a szenvedésben. Jézus nem volt mazochista, mert nem önmagát és nem is a szenvedést magasztalta, hanem a Mennyei Atyát, aki erre válaszolt is Fia feltámasztásában.

Sánta János