Kisasszony-nap fent a fecskék
írják őszi titkukat
be kék a kék de még kékebb
hegy s az ég a víz alatt
a harangszó kéken gurul
habjain tenger fele
a nyárvége mennyi kékkel
s szemed katánggal tele
kilobbanó őszi máglyák
erdőn a fák tétova
sugár reszket a Vöröskőn
virít már a borbolya
mi lenne ha lekottáznád
mit sóhajt a kikerics
tűnő dallam tűnődő táj
tűnő dal vagy magad is...
(Puszta Sándor)