Egyedül Isten képes arra, hogy így vegyen körbe mindenkit. Emberi találkozásaink szolgálhatnák ennek az isteni körnek az erősödését körülöttünk, ha nem akarnánk mindenáron kitörni ebből, és nem körökben, hanem másfajta alakzatokban újraépíteni a világot.
A szeretetéhség, amelytől oly sokan gyötrődnek, éppen az, amikor valaki úgy érzi, nincs körbevéve szeretettel, senki sem szán rá kellő időt és figyelmet. A másik véglet a keményfejű állapot, amikor valaki semmiféle segítséget és közeledést nem fogad el, mindent maga akar megoldani.
A felnőtté válás éppen az, amikor már felismerem, ne csak engem vegyenek körül szeretettel, hanem én is vegyek körül másokat.
Azt mondjuk a Szentháromságról, hogy Benne élünk, mozgunk és vagyunk, de nem vesszük észre. Ez nem feltétlenül baj, és jó, ha Isten a természetes lelki életközegünk, de hogy jobban becsüljük ezt a kitüntetést, fontos volna többször gondolni rá.
Sánta János