„Szeressük bátran és őszintén Krisztust és az Egyházat”

Sienai Szent Katalin 1347-ben született népes családban a közép-itáliai Sienában, majd szülővárosában halt meg 1380-ban. Fiatalon, 16 évesen egy látomást követően belépett a domonkos harmadrendbe, megújította szüzességi fogadalmát és az imának, a bűnbánatnak és a betegek szolgálatának szentelte életét – kezdte tanítását XVI. Benedek pápa. Hamar elterjedt a fiatal lány életszentségének híre. Sokan fordultak hozzá tanácsot várva tőle: nemesek, politikusok, művészek, átlagemberek, egyházi személyek, sőt még az akkori pápa is. Az abban az időben Avignon-ban székelő IX. Gergelyt Katalin határozottan arra buzdította, hogy térjen vissza Rómába.

Katalin sokat utazott annak érdekében, hogy előmozdítsa az egyház belső reformját és a nemzetek közötti békét. A XIV. század ugyanis igen nehéz, problémákkal teli időszak volt az egyház számára. II. János Pál pápa Európa társvédőszentjévé nyilvánította Sienai Szent Katalint, hogy a földrész soha ne feledkezzen meg keresztény gyökereiről, és mindig kövesse az evangélium által kijelölt alapvető értékeket az igazságosság és az egyetértés érdekében – hangsúlyozta Benedek pápa. Tanítását az Il Dialogo della Divina Provvidenza ovvero Libro della Divina Dottrina (A párbeszéd az isteni gondviselésről vagyis az isteni tanítás könyve) című írásában fogalmazta meg, amely az egyházi lelkiségi irodalom egyik remekműve – emelte ki a Szentatya. Írásainak gazdagsága miatt VI. Pál 1970-ben egyházdoktorrá, IX. Piusz Róma társvédőszentjévé, XII. Piusz pedig Itália védőszentjévé nyilvánította Sienai Szent Katalint.

Katalin életét nagy mértékben meghatározta egy látomás, amelyet örökre szívébe zárt: a Szűzanya elvezette őt Jézushoz, aki egy gyűrűt ajándékozott neki. E történet alapján értjük meg Katalin vallásosságának lényegét, vagyis a Krisztus-központúságot. Krisztus számára a hitves volt, akivel bensőséges kapcsolatot alakított ki: mindenek felett szerette Őt  – fogalmazott XVI. Benedek pápa. E mélységes egyesülés az Úrral jól érzékelhető egyik misztikus látomásán keresztül: megjelent neki Jézus, egy vörös színben ragyogó emberi szívvel a kezében, amelyet Katalin mellkasába helyezett el, ezt mondva: „Lányom, én már elkértem a te szívedet, most az enyémet adom neked, hogy elfoglalja a tiéd helyét”. Katalin ezáltal valóban megélte Szent Pál szavait, amely így szól: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20) – hangzott el a Szentatya katekézisében.

Minden hívő ember szükségét érzi annak, hogy hasonuljon Krisztus szívének érzéseihez, és ezáltal szerethesse Istent és embertársait úgy, ahogy Krisztus maga is tette. Engedjük, hogy szívünk átalakuljon, és képes legyen úgy szeretni, ahogy Krisztus. Ehhez imára, az Isten tanításában való elmélyülésre és a szentségekre van szükség, különös tekintettel a szentáldozásra – hangsúlyozta a pápa. Az Oltáriszentség csodálatos adomány, amelyet azért kaptunk Istentől, hogy mindig meg tudjunk újulni hitünkben, hogy mindig éljen bennünk a remény, hogy fellángoljon bennünk a szeretet, hogy egyre inkább képesek legyünk hasonulni Őhozzá.

Ma is számos nő – szerzetes vagy világi hivatású – részesül abban az adományban, amely által képes felkelteni az Isten iránti érdeklődést a lelkekben, megerősíteni az embereket hitükben, a keresztény életvitelre vezetve őket. Sienai Szent Katalin élete során mindig nagy tisztelettel volt a papok iránt is, akik a Szentségek és Isten tanítása révén kiszolgáltatják Krisztus vérének üdvözítő erejét. Tanuljuk meg Sienai Szent Katalintól, hogy mit jelent bátran szeretni Krisztust és az Egyházat – buzdított a középkori egyházdoktorról szóló tanításában XVI. Benedek pápa.

A magyar zarándokokat külön köszöntötte a Szentatya: „vasárnap az adventi időszakot kezdjük meg. Kívánom, hogy Máriához hasonló lelkülettel készítsétek az Úr útját ebben az adventben, hogy általatok Krisztus ma is megjelenhessen a társadalom minden területén. Erre adom apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír