A szeretet az egység és a béke záloga

A Szentatya rögtönzött beszédében elmondta: a késlekedés ellenére „ajándéknak” tekinti, hogy a dokumentum éppen a keresztények egységéért tartott imahét lezárásának napján jelenik majd meg. A pápa a mintegy nyolcezer hívő előtt a következőket mondta: „II. János Pál pápa nyomát követve, január 25-én, kedden, Szent Pál megtérésének napján, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába megyek, hogy ortodox és protestáns testvéreinkkel imádkozzam, megköszönve mindazt, amit az Úr már eddig is adott, és azért fohászkodva, hogy tovább vezessen bennünket az egység útján.”

Az enciklikáról szólva kijelentette: az nem kifejezetten ökumenikus téma, de az ökumenikus keret és háttér adott, hiszen Isten szeretete és a mi szeretetünk feltétele a keresztények egységének és a világ békéjének.

„Ebben az enciklikában a szeretet fogalmát szeretném megmutatni, annak különböző dimenzióiban. A szeretet, amiről oly sok szó esik, ma igen távolinak tűnik a keresztény caritas gondolatától. Meg akarom mutatni, hogy ugyanannak a mozgásnak a különböző dimenzióiról van szó. Az eros, a férfi és nő közötti szeretetnek ez az ajándéka ugyanúgy a Teremtő jóságából fakad, mint az a szeretet, amely a másik kedvéért lemond önmagáról. Az eros agapévá válik, ha az emberek igazán szeretik egymást, és nem csak önmagukat és saját kielégülésüket keresik, hanem mindenekelőtt a másik javát. Ez az eros a megvilágosodás és az elmélyülés útján caritasszá válik, s kitárul a család felé, a társadalom családja felé, az egyház és az emberiség családja felé.”

„Azt is megmutatom, hogy a szeretet személyes aktusának – amely Istentől ered, aki egyetlen szeretet-aktus – egyházi tettként is meg kell mutatkoznia. Ha valóban igaz, hogy az egyház Istennek az ember mint teremtmény iránt érzett szeretetének kifejeződése, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy a hit alapvető aktusa, amely az egyházat létrehozza és egyesíti, az örök élet reményével tölt el, s azzal a reménnyel, hogy Isten jelen van a világban. Az egyháznak egyházként, közösségként, intézményként szeretnie kell. A caritas nemcsak egy szervezet, hanem szükséges kifejeződése a személyes szeretet mély aktusának, amely szeretetet Isten ültetett a szívünkbe.”

„Eltelt némi idő, míg a szöveg elkészült és lefordították. A gondviselés jelének érzem, hogy éppen azon a napon lesz kész, amikor a keresztények egységéért imádkozunk. Remélem, ez megvilágítja és segíti keresztény életünket” – zárta szavait a Szentatya.

RV/MK