„Szeretet az igazságban” – elvek a válság megoldására

Az enciklika egyik legfontosabb jellemzője az időszerűsége. A pápa akkor adta ki az emberiség fejlődésről szóló, bátorító körlevelét, amikor a világban általános válság van, a gazdasági fejlődés megtorpant. Szent Péter jelenlegi utódja szerint a válság tünetei a következők: a népek közötti „egyenlőtlenség hangos botránya” (CV 22), a szociális biztonság csökkenése (CV 22), a lélektani elbizonytalanodás (CV 22), a kulturális, eklekticizmus és nivellálódás (CV 26), az élet tiszteletének a hiánya (CV 28).

A válság végső okai az emberi sebzettségben, a bűnben találhatók meg, ami Istentől való elfordulást jelent. Az ember figyelme önmaga felé fordult, saját érvényesülésével foglalkozik, nem mindig tud hinni a szeretetben, és az igazságban. A szeretet elsősorban, nem érzelmet jelent, hanem Isten megelőlegezett szeretetét, amely mint kegyelmi erő (Bev.1) alakítja a világot. Az igazság pedig a fény, értékrend, amely irányt ad a szeretetnek. Igazság nélkül a szeretet „szentimentalizmusba süpped, üres foglalattá válik, amely önkényesen tölthető meg.” (Bev. 3). Az igazság teszi lehetővé, hogy emberek dialógust folytassanak és megértsék egymást.

Az enciklika elveket ad a válság megoldására. Ezek a legfontosabbak következők:

1. Jövőbe vetett remény az egyén részéről
Az enciklika idézi a pápának egy korábban használt képét az ember helyzetéről: „Az ember nem egy kóbor atom az univerzumban, hanem Isten teremtménye, aki Isten halhatatlan lélekkel akart megajándékozni, és aki mindörökre szeret.”(CV. 29) Emiatt nem szabad elcsüggednie, hanem reménnyel kell a jövőbe tekintenie. Az embernek az a célja, hogy ”többé váljék” (CV 17). A többé válás azonban nem csak az anyagi javakban való növekedést jelenti, hanem azt, hogy személyisége lelkileg, szellemileg kiteljesedik. Ezt a célt az enciklika „transzcendens humanizmusnak ” nevezi (CV 18)

2. Önzetlenség, kölcsönös bizalom gazdasági gazdaságban
– A haszon nagyon fontos szerepet játszik a gazdaságban. A gazdaságot azonban nem irányíthatja csupán a haszonra való törekvés. Adott helyzetekben szükség van az érdeknélküli, önzetlen vállalkozásra. A gazdasági tevékenység „nem szakítható el az érdeknélküliségtől, amely táplálja a szolidaritást, az igazságosságért és közjóért vállalt felelősséget, a gazdaság különböző résztvevőiben és szereplőiben” (CV 38).
– A gazdaságot szabályozó piac tehát etikailag nem semleges társadalmi terület (CV 36). Nem igaz az, hogy egyéni haszon és a közösségi érdek egybeesik. A piac a szolidaritás és a kölcsönös bizalom belső formái nélkül nem képes betölteni a gazdasági szerepét (CV 35).
– A vállalkozásoknál nem szabad csak a tulajdonosok érdekeit figyelembe venni, hanem minden dolgozónak a javát, akik a vállalkozói tevékenységben rész vesznek (CV 40). A vállalkozásoknál lehetővé kell tenni, hogy minden munkás érezze, hogy „a sajátjában dolgozik” (CV. 41)

3. A kötelességek hangsúlyozása különös tekintettel a környezetvédelemre
– Kevés csupán az alapvető emberi jogokra hivatkozni. A jogok mindig kötelezettségekkel járnak együtt. A kötelességeknek többek között ki kell terjednie az élet vállalására (CV 44), a gyerekek nevelésére (CV 44), gazdaságra (CV 45), a vállalkozásokra (CV 45) a környezetvédelemre (CV 48), és az energiafelhasználásra (CV 50)
– A környezet esetében két félreértelmezés kell elkerüli. Az egyik amikor a természetet tekinti az üdvösség forrásának (új-pogányság, panteizmus), a másik amikor az természetet eszköznek tartja (CV 48) Az Istentől ajándékba kapott világot nem szabad „kifosztott állapotban hátrahagyunk az újabb generációknak” (CV 50).

4. Közös együttműködés együttműködése a globalizáció előnyeit felhasználva
– Az emberiség nagy családjának együtt kell munkálkodnia a jövő érdekében. (CV 53) Ezt segíti a közös hit (CV 54) a szubszidiaritás és szolidaritás elve (CV 57), a természetjog elfogadása (CV 59), a szegény országok segítése (CV 60), az egységes magas szintű tudás biztosítása (CV 61), a turizmus (V. 61), a szakszervezek összefogása (CV 64), az etikai alapokkal rendelkező pénzügyi rendszerek (CV 65), annak tudatosítása, hogy a vásárlás erkölcsi cselekvés (CV 66)
– Az emberiség családjának együttműködését segítheti a globalizáció. A globalizáció „sem nem jó, sem nem rossz. Azzá lesz, amivé az emberek teszik (CV 42). A globalizáció által biztosított anyagi források jelentősebbek, amely segítségével a szegényebb népeknek nagyobb a lehetőségük, hogy kiszabadulhassanak a nyomorból. Ugyanakkor etikai elvek nélkül a globalizáció sok veszélyt rejt magában, amelynek következtében a gazdag és a szegény országok közötti megosztottság mélyült (CV 42).
– A globalizáció a termékek szabad áramlásával, közös piaccal, nagy hatással van országok, államok életére (CV 41). Előfordulhat például, hogy olyan más országból bejövő termékek kerülnek forgalomba, ahol nem tartják tiszteletben az etikai alapelveket. Ezért politikai világtekintélyre van szükség, amelyek figyelemmel kíséri az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, képes arra, hogy a világgazdaságot irányítsa, a válsággal sújtott gazdaságokat segítse. amely a pártok részéről is elismert (CV 67). Ennek a világtekintélynek a szubszidiaritás, szolidaritás elve szerint kell működnie, és a világ javára kell irányulnia (CV 67).

5. A technika előnyeinek felhasználása és veszélyeinek elkerülése
– A technika nagy segítséget jelent az ember számára, hiszen ezáltal az életét könnyebbé teszi, de vannak veszélyei is. Az ember jelentős része az elmúlt évtizedekben abban az „illúzióban” élt, hogy csak technika képes biztosítani a fejlődést az élet minden területén, mint például a gazdaságban, (CV 61) a kommunikációban (CV 63), és a biológia (CV 64) területén. Továbbá, hogy ami megvalósítható, az jó is. Ez a téves felfogás azzal magyarázható, hogy „az ember egy olyan technikai horizonton értelmezheti önmagát, amelynek minden részét ő hozta létre.” (CV 70) Így nem érzi a korlátait.
 – Ezzel a szemben a technika mindig több mint technika, hiszen hozzátartozik maga az ember, aki viszont létében határolt (CV 70). Az emberi létből egy értékrend is kiolvasható, amelyet következmények nélkül nem léphet át. Így például az emberben van transzcendentális vágy, amit nem szabad elfojtani, az életet tisztelni kell, a szellemi értékek felette állnak az anyagi értékeknek. Az igazi fejlődéshez kevés csak a technika. Ehhez „többlet”, „új szív” kell, amit a természetfölötti ad az ember számára (CV 77)

Összefoglalás
Az eddigieket összefoglalva elmondható, hogy a enciklika, a reményben, a kölcsönös bizalomra építő gazdaságban a nagyobb felelősségvállalásban, az emberiséget nagy családként tekintő összefogásban és a technika helyes felhasználásban látja a megújulás és fejlődés lehetőségét. Röviden összefoglalva: a fejlődést a „teljes körű” vagy „transzcendens humanizmus biztosítja” (Bef. 78)

Dr. Beran Ferenc egyetemi docens

Elhangzott a Szeretet az igazságban kezdetű enciklika magyar kiadásának sajtóbemutatóján, 2009. szept. 24-én.

Magyar Kurír