A szeretetet nem lehet megölni – 2007. április 26.

Hazai – 2007. április 26., csütörtök | 0:07

A hitet és a reményt ki lehet oltani, de a szeretetet nem. Pál apostol a szeretethimnuszban azt mondja, minden amikor eljön a világ vége, minden megszűnik, végül még a hit és a remény is, de a szeretet megmarad.

Sőt akkor jut igazán érvényre, De ne emlegessük személytelenül, mert máris félreérthetőnek tűnhet: Maga Isten a szeretet, rajta nem fog az idő, hanem neki dolgozik.

A hit a múltra épül, a remény pedig a jövőre irányul, de a kettő közötti töréspont éppen a jelen pillanat, a szeretet pillanata. Megfoghatatlan, ezért kiirthatatlan.

Figyeljük meg, akármilyen hitetlen, reménytelen és közömbös a mai ember, nem tud nem szeretni, Ha senki mást sem szeret, legalább önmagát szereti. Egyszemélyes isten-világ-ember képződménnyé válik. De nem tud létezni viszonyítás nélkül, mert az önszeretet azt is jelenti, hogy jobban vigyáz magára, mint a rajta kívül álló világra.

Ha rajta kívül nem létezne más, önszeretetre se volna szüksége, mert senki sem befolyásolná létét. De nem így van. Úgyhogy a modern ember, aki kizárólag a múlt és jövő nélküli mának él, az önszeretettel bizonyítja a szeretet létét.

Sánta János