A szeretetet nem lehet megölni – 2008. május 17.

Hazai – 2008. május 17., szombat | 0:08

A hitet és a reményt ki lehet oltani, de a szeretetet nem. Pál apostol a szeretethimnuszban azt mondja, amikor eljön a világ vége, minden megszűnik, végül még a hit és a remény is, de a szeretet megmarad.

Sőt akkor jut igazán érvényre, De ne emlegessük személytelenül, mert máris félreérthetőnek tűnhet: Maga Isten a szeretet, rajta nem fog az idő, hanem neki dolgozik.

A hit a múltra épül, a remény pedig a jövőre irányul, de a kettő közötti töréspont éppen a jelen pillanat, a szeretet pillanata. Megfoghatatlan, ezért kiirthatatlan. Figyeljük meg, akármilyen hitetlen, reménytelen és közömbös a mai ember, nem tud nem szeretni, Ha senki mást sem szeret, legalább önmagát szereti.

Egyszemélyes isten-világ-ember képződménnyé válik, de nem tud létezni viszonyítás nélkül, mert az önszeretet azt is jelenti, hogy jobban vigyáz magára, mint a rajta kívül álló világra. Ha rajta kívül nem létezne más, önszeretetre se volna szüksége, mert senki sem befolyásolná létét. De nem így van. Úgyhogy a modern ember, aki kizárólag a múlt és jövő nélküli mának él, az önszeretettel bizonyítja a szeretet létét.

Sánta János