Szeretetnyelv a családban

A Család éve alkalmából készült versantológiát Miklya Luzsányi Mónika állította össze, s benne a családot összekapcsoló legfőbb összetartó erő, a szeretet sokszínűségéről, férfi és nő párosának néha eltérőnek tetsző, de összecsiszolódva egyesülő szeretetformáiról elmélkedtek a szereplők, rámutatva, hogy a Szeretet-Isten Lelkével felvértezetten előbb-utóbb megtapasztalja minden ember a Szent Pál által kétezer éve megfogalmazott himnikus igazságot: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója…” Vagyis, hogy a szeretet adás elsősorban, és lényege az önzetlenség. Ez az a közös „nyelvi” alap, amely a szeretetkommunikáció „gondolattal, szóval, cselekedettel” való gyakorlatának fundamentuma. S ezt az eszmei-erkölcsi-érzelmi fundamentumot, a Szent Pál-i emelkedett költői szeretet-ars poetikát nagyszerűen egészítette ki a korunk gyakorlatába átültetett szeretethimnusz, Fabiny Tamás „Egy-korintus-tizenhárom” költeménye az Ajtórésnyi zsoltár című emlékezetes kötetéből.

A Ronald David Laing skót pszichiáter szeretetpárosának játékos kérdéseivel induló lírai szeretetfolyamban többek között Reményik Sándor, József Attila, Jobbágy Károly, Pilinszky János, Határ Győző, Lackfi János, Szabó Lőrinc, Csoóri Sándor, Fésűs Éva, Weöres Sándor, Mezei Katalin verseiből hangzottak el részletek. A kitűnő szerkesztés nyomán a versek szinte párbeszédbe állították a szerelmespár beszélgetését, olykor csendes meditációját, s a szeretetnyelvek sokszínűségével kísérték végig a párost a szerelem születésétől a kiteljesedésig, a gyermekek születésétől, kiröptetésétől az idősődő pár érett szeretetkommunikációján át, a nő és férfi, anya és apa, Isten és ember összefonódó, át-meg átszövődő éltető és erőt adó kapcsolatáig.

Toldi Éva/Magyar Kurír