Szétszórt szelvények – 2007. április 27.

Senki nem lépett rájuk, inkább kerülgették, és nézegették. Négy- vagy öt számjegyes áldozat-darabkák. Ilyen szerencsétlenek tudunk lenni. Még a meghozott áldozatot is felelőtlenül kezeljük. Egyébként nem igaz, hogy a mai ember nem képes áldozatot hozni. Igenis képes, csak legfeljebb nem értelmes, hanem értelmetlen áldozatot hoz.

Vegyük észre: a bűn nem az áldozatkészséget vette el, hanem a tiszta értelmet és a normális akaratot. A maradék értelmünk és a maradék akaratunk viszont nem engedi, hogy ha kalapálunk, fején találjuk a szöget. Függőlegesen és erővel. Hanem oldalról ütjük, vagy néha az ujjunkra csapunk.

Jézus kezét és lábát viszont pontosan függőleges irányból verték át. Mert Isten likvidálásához mesterien ért az ember. De épp azok a lyukak ütöttek rést magán Istenen is, aki végtelen szeretettel válaszolt. Erre pedig nincs magyarázat, csak szedjük össze magunkat a fogadásához.

Sánta János