
Amikor meghallotta az örömhírt, hogy a szolnoki születésű Sándor István szalézi szerzetest az ősszel boldoggá avatják, Kiss József, a színház művészeti vezetője a nyáron színdarabot írt, melyet a színház bemutat, ezzel tisztelegve a város nevezetes szülötte előtt. A munkában együtt dolgoztak Máthé Györggyel, az egyházközség plébánosával.
Kiss József így vall az előadásról: „Utolsóból első. Ez a gondolat bibliai. Nagyon sok jelentése van, akár gondolhatunk a bűnös Saulra, aki a keresztények üldözőjéből az Egyház megteremtője lett, de arra is, ha egy egyszerű, jelentéktelen ember, mondjuk egy vámszedő, valami igazán nagyot tesz, és ezért a legelsők sorába emeli az utókor. A kiválasztottak közé tartozik hősünk is, aki egyszerű szolnoki gyereknek született, apja a vasútnál dolgozott. Semmi különös nem volt életében, a hasonlóan egyszerű, többnyire nehézsorsú, gyakran árva fiatalokért élt, őket mentette, nevelte a háborúban, és azután, mint szerzetes. Hűséges ember volt, hitében, döntéseiben következetes, szilárd. Ez lett a veszte, hiszen nem szökött el, nem hagyta magára neveltjeit. Az ÁVH felfigyelt rá, besúgók feljelentették, a koncepció megvolt, hiszen pártfogoltjai java része katona, sőt ávós lett. A kommunisták példát akartak statuálni, megkínozták, elítélték, kivégezték. A névtelenből nevezetes lett, utolsóból első. Boldog. A színház a maga eszközeivel a nézők elé tudja állítani a mártírt, mint hús-vér, élő embert. Hallhatjuk a hangját, láthatjuk gesztusait, érzékelhetjük reakcióit, tanúi lehetünk derűjének, szenvedélyének, erejének, tisztaságának. S mindezt egy térben, egy időben, együtt élhetjük át vele. Azaz a színésszel. Különleges, katartikus, felemelő színházi beavatásra készülünk Máthé atyával.”
A bemutatót november 19-én, kedden 19.30-kor tartják. A darab rendezője Karczag Ferenc. Főszerepben: Vándor Attila.
Magyar Kurír
(tzs)