Szinte Gábor festőművésztől november 8-án búcsúznak

Szinte Gábor festőművészt, díszlettervezőt, egyetemi professzort, a kortárs festészet kiemelkedő személyiségét, a hazai díszlet- és jelmeztervező képzés újjászervezőjét szeptember 30-án váratlanul érte a halál – tudatta családja az MTI-vel október 9-én.

1928-ban született székely szülők gyermekeként Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán, amelyet 1951-ben végzett el, Bernáth Aurél, Berény Róbert és Szőnyi István tanítványa volt. Tanulmányait a firenzei Szépművészeti Akadémián fejezte be. Az erdélyiség és az olasz kultúra iránti kettős kötődés festészetének témaválasztását is jelentősen meghatározta. Műveit több mint hetven egyéni kiállításon mutatták be Magyarországon és külföldön. Alkotásai láthatók többek között a Magyar Nemzeti Galériában és magángyűjteményekben is.

Számos középületet díszített faintarziákkal, például a korábbi Nemzeti Színházat. Kiemelkedő munkája a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban és a salgótarjáni Karancs Szállóban látható színes üvegfal. Portréfestőként a magyar kultúrtörténet jeles személyiségeit, többek között Bolyai Jánost, Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Márton Áront, Mándy Ivánt örökítette meg.

Műveiben a magyar festői hagyományok egyéni hangú követője. A fajsúlyos gondolati tartalmat a jelenségek érzékeny megragadásával, a színek, fények és árnyékok bátor alkalmazásával fejezi ki.

2005 nyarán szentelték fel a franciaországi Saint Simon templomában található, II. Szilveszter pápa életéről és Szent István király megkoronázásáról szóló, tizenhárom részes, 110 négyzetméternyi freskósorozatát. Haláláig a pusztaszabolcsi katolikus templom üvegablakain dolgozott.

Díszlettervezőként is jelentőset alkotott: Ádám Ottó, Várkonyi Zoltán és Kazimir Károly rendezésében 115 színházi előadáshoz tervezett díszletet a Madách Színházban és a Vígszínházban. Egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, tizenhárom évig vezette a Képzőművészeti Főiskola díszlet- és jelmeztervező tanszékét, amelyet ő szervezett újjá 1978-ban.

Művészettörténeti és történelmi tárgyú tanulmányokat írt, két Olaszországgal foglalkozó művészettörténeti útikönyve jelent meg.

2011. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a magyar és a keresztény festészeti hagyomány ápolásáért, karakteres megújításáért; több évtizedes kiemelkedő, a nehéz időkben is elkötelezett színházi, művészetpedagógiai és írói munkásságáért, valamint hazánk európai hírnevének áldozatos öregbítéséért.

MTI/Magyar Kurír