Szíriáért való imádságra szólít a damaszkuszi nuncius

„Fennáll a veszélye, hogy a szíriai erőszak feledésbe merül. Kezdetben még hírt adtak a halottakról. Nap mint nap nő az áldozatok száma; van úgy, hogy százakat ölnek meg, de senki sem szól semmit, mintegy megszokottá vált. Mint minden háborút, így a szíriai konfliktust is előbb-utóbb elfelejtik” – fejtette ki Mario Zenari érsek az AsiaNews hírügynökségnek. Az ország fővárosa hivatalosan is belépett a háborúba, a lakosság drámai helyzetben él. Az embargó következtében nincs rá mód, hogy a humanitárius segélyeket eljuttassák a rászorulóknak. A nuncius a hívek imáit kéri a közelgő adventi időszakban.

November eleje óta tart a humanitárius pokol Damaszkuszban, különösen a külvárosi negyedekben, ahol éjjel-nappal folynak a harcok. A bombák a földdel tették egyenlővé a még álló házakat. Több alkalmazott a nunciatúrán lakik, mivel elveszítették otthonukat. Mások pincékben, összetákolt menedékhelyeken húzódnak meg. A plébániákat menhelyekké alakították át; a rendházak megnyitották kapuikat, kertjüket is felkínálva a kitelepítetteknek. A tél közeledtével azonban éhínség és fagyhalál fenyegeti az otthontalanokat.

Az Egyház minden lehetséges helyet, irodáit, raktárait, még istentiszteleti helyeit is a rászorulók rendelkezésére bocsátotta. Külső segítség és tűzszünet nélkül azonban ezek az erőfeszítések csak csepp a tengerben – nyilatkozta a damaszkuszi nuncius. A bombázásokon, a politikai és vallási csoportok bosszúállásán túl számolni kell a helyi bűnözéssel is: százával rabolják el az embereket, zsarolva nemcsak a gazdag, hanem most már a szegény családokat is. A bűnözők bevallják, hogy egyik politikai vagy katonai csoportot sem támogatják, pusztán saját érdekeikre használják fel a rend felbomlását. A tömegkommunikációs eszközök sajnos nem tájékoztatnak erről, pedig olyan csapásról van szó, amely még fájdalmasabbá teszi az életet – ismertette Zenari érsek.

Az Egyház aktív szerepet tölt be az elraboltak érdekében. Minden érintett plébánián bizottságokat hoznak létre, amelyek közvetítenek az emberrablók és a családok között; nyilvános gyűjtést rendeznek, hogy kiválthassák a foglyokat, akiket különben az a veszély fenyeget, hogy kioltják az életüket. Az Egyház az egyetlen valódi intézmény, amely még működik az országban: keresztények, muzulmánok egyaránt kérik segítségét. A papok, szerzetesek és szerzetesnők gyakran életük kockáztatása árán próbálják elősegíteni a kiengesztelődést és a megbocsátást ott, ahol ez lehetetlennek tűnik – mondta el a damaszkuszi apostoli nuncius.

Mario Zenari érsek kiemelte: a nyugati világ kötelessége, hogy tájékozódjon a szíriai helyzetről, még akkor is, ha a média és a kormányok szeretik felszínesen kezelni az ügyet.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír