Szíriai menekült családok várakoznak a milánói pályaudvaron

Kitekintő – 2013. november 4., hétfő | 13:39

A Szíriából menekülő, Lampedusa szigetén kikötő menekültek közül sokan Milánó pályaudvarán várják, hogy tovább utazhassanak más, észak-európai országokba. Ferenc pápa azt kéri minden keresztény és jóakaratú embertől, hogy ne zárja le határait, ne zárja be kapuit a szegények elől. Olaszországban az utóbbi hetekben, hónapokban szinte tapinthatóvá vált a menekültek drámája. Már az ország északi részén is jelen vannak, és a félelmekkel együtt felébresztik az emberek együttérzését is.

A milánói pályaudvaron rengeteg önkéntes tevékenykedik az ott várakozó menekültek között, takarót, ruhát, meleg ételt adnak és lelki támaszt nyújtanak nekik. Egész családok érkeznek, kisgyermekek, várandós asszonyok. A legtöbben egy éjszakát töltenek a vasútállomáson, hogy felszállhassanak a másnap reggeli nemzetközi vonatokra. Az állomást díszítő óriásplakátok, divatáru-üzletek reklámjai mellett óriási kontrasztot jelent megviselt, fájdalommal teli arcuk.

A SIR tudósítójának többen elmesélték, hogy a bombázások elől menekültek el Szíriából. Először Egyiptomba és Líbiába mentek, de ott embertelen körülmények között éltek. Az utazásért sok pénzt fizettek, több ezer eurót fejenként. Cserébe azt ígérték nekik, hogy biztonságos hajón utazhatnak, a bárkák csak a hajóig viszik őket. Ehelyett több mint huszonnégy órát utaztak a lélekvesztőkön, összezsúfolva, mint a heringek. Elaludni veszélyes volt, különösen azoknak, akik a szélén ültek, mert beleeshettek a tengerbe. Egy férfi rosszul lett utazás közben, meghalt, és a gyerekek szeme láttára vetették bele a vízbe.

Egy fiatal, kétgyermekes, várandós anyuka elmondta: a bárkáig a tengeren átgázolva jutottak el, nyakig vizesek lettek, a gyermekeket karjukban vitték. A hajósok a tengerbe dobták az utasok csomagjait, azok mind odavesztek. Nappal a nap égette őket, éjjel majd megfagytak. Embertelen körülmények között utaztak, azt hitték, nem élik túl.

Egy síró asszony elmondta, hogy miután két gyermeke és férje felszállt, a bárka elindult, nem várta meg őt és anyósát. Sírva könyörgött, hogy hívják vissza a hajót, mert nem hagyhatja el kicsiny gyermekeit. Végül egy tutajon utolérte a bárkát, anyósa pedig ott maradt, hogy megvárja a következő járatot. A következő azonban éppen az a bárka volt, amely elsüllyedt, mielőtt partot ért volna, és a férje édesanyja volt a szerencsétlenség egyik halálos áldozata. Tízezer dollárt fizettek ötüknek ezért az utazásért.

Nap mint nap ilyen tragédiát átélt családok várakoznak a milánói pályaudvaron, és reménykednek benne, hogy valahol végre békére lelnek.

Magyar Kurír
(tzs)