Szívem első öröme

Kedves Munkatársaim! Szeretett Testvéreim!

Egy kilenc gyermekes család két középső gyermeke évek óta nálunk van. Az anyuka egyszerű kőműves asszony, rendszeresen vakációba hazavitte a gyerekeit, és szegényen is, de tisztességesen nevelte az otthon maradottakat. Most nem tudott utánuk jönni, én vittem haza szilveszter estéjén a szentmise után a gyerekeket. Döbbenten láttam, hogy az ősz óta a család anyagi helyzete nagyon sokat romlott. Az édesanyát megműtötték porckorongsérvvel, így dolgozni nem tud, persze nincs betegnyugdíja, mindenüket eladták a mindennapi betevő falatért. A nagyobbik lányt elhagyta a férje, jobb híján így ő is az anyukához költözött három egész kisbabával. A 12 főre duzzadt nagycsalád felélte a tartalékait decemberre. Az egyetlen fantom blokkos szobácskájukban sötétben, hidegben fogadtak. Megrázó volt látni a tíz, tizenkét év alatti gyereket összebújva dideregve sírni. Az anyukának egyetlen kérése volt: csukjuk be az ajtót, mert bejönnek a patkányok. A gyerekeket otthon hagytuk, de nekem nehezen csúszott le a torkomon a szilveszteri vacsora. Másnap elmentem hozzájuk és elhoztam az év első szentmiséjére mindnyájukat. A mise alatt újból átszerveztem gondolatban a nagy családunkat, 250 gyermek mellet kell legyen még egy családnak hely, otthon. Az áldozás utáni csendben találtam egy megoldást. A mise végén jó volt látni, ahogyan a kollégáim rugalmasan vállalták az év eleji átszervezést, és így egy kis két szobás lakrészt fel tudtam ajánlani az édesanyának.

A költözés megtörtént. Most jövök tőlük, az „új otthonukból", a 7-8 pulóverből kihámozott kicsik a meleg fürdő után szépen alszanak. Az édesanyák nagy kerek szemükkel nézik a csodát, és még most sem hiszik, hogy az idei karácsony ilyen jó volt hozzájuk.

Nekem hálálkodnak, pedig mindaz, mit nekik felkínálhattam nagyon sok jó embernek az ajándéka. Végül is egy kis pohár víz egy forrásból, mely kétezer évvel ezelőtt fakadt fel a betlehemi barlangban. Neki jár minden köszönet.

Szívemben végtelen hála van Krisztus iránt, mert felszabadított az önzés köteléke alól, és erőt adott, hogy elinduljak az ő általa mutatott úton, a szeretet útján, melyen járni oly édes és gyönyörűséges. Ez az út melyre mindannyiunkat hív az Isten a végtelenbe visz, előttünk csodás távlatok vannak, végtelen földek, melyeket bejárni már Menyország itt a földön is.

Szeretettel kérlek mindnyájatokat, merjünk elindulni, továbbmenni Mesterünk által mutatott úton a szeretet, az igazi boldogság útján 2007-ben is.

Csaba testvér