Szívünknek túl kell lépnie a bizonytalanságokon

Kitekintő – 2011. augusztus 24., szerda | 15:38

Varga János összefoglalója a 32. Rimini Meeting harmadik napjáról.

Az Itáliáról szóló 150 év szubszidiaritás című kiállításhoz kapcsolódóan került sor Az egységes Itália – egy úton lévő nép története című előadásra Giuliano Amato volt olasz miniszterelnök, Maria Bocci történelem-, Marta Cartabia jogprofesszor – akik mindketten a kiállítás szervezői között vannak – és Giorgio Vittadini részvételével. Itália mi vagyunk – mondta Amato. Elismerőleg szólva a kiállításról hozzátette: arra tanít, hogy mi következik ebből a 150 évből, hogy újra rátaláljunk erre a többes szám első személyre. Hívőknek és nem hívőknek egy ellensége van: az intolerancia. A jelenlegi helyzetben alapvetően fontos a morális erőforrások és a vallásban rejlő erő figyelembe vétele a közös jövő megvalósítása szempontjából. Együtt akarunk működni, hogy még nagyszerűbb jövőt építsünk, mint ez a 150 év – mondta befejezésül Vittadini.

Don Giussani műve, a Nevelés kockázata, amely néhány éve magyarul is megjelent, most arab fordításban került kiadásra. Ennek hátteréről és jelentőségéről beszélt a kairói egyetem olasz tanszékének professzora, Abdel-Fattah Hassan, a Muszlim Testvériség parlamenti képviselője; Don Ambrogio Pisoni, a Comunione e Liberazione nem-keresztény kultúrákban történő missziójának felelőse és a CL mozgalom szóvivője, Alberto Savorana.

Hassan professzor, a könyv fordítója elmondta, hogy amikor megismerte a kötet vázlatát, azonnal tudta: nem csak az olaszoknak szól. „Számunkra is lényegi témákat érint. Az alapvető gondolat a fiatalok nevelése, amely mindig kihívás, és azért lényeges, mert általuk épül a társadalom.” Hassan hangsúlyozta: számukra Egyiptomban a forradalom után különösen fontos az, ami a CL alapítójának könyvében szerepel. „Don Giussani csodálatos módon beszél könyvében a párbeszédben való nyitottságról. A párbeszéd a kapcsolat a másikkal, akárki, akármilyen legyen is. Az újdonság mindig a másikkal való találkozásból ered, ez a fő szabály, ennek nyomán jön létre az élet.”

A könyv borítóján látható sötétben világító gyertya az ottaniak választása volt. Ez a remény jele: az élet élhető.

Augusztus 23-án, kedden a Szeretni a valóságot és védelmezni az értelmet – Chesterton szemével címmel tartott pódiumbeszélgetésen elhangzott: „Mit mondana Chesterton a Meeting témájában? Szívünknek túl kell lépnie a bizonytalanságokon, hogy megkapjuk azt, amire vágyunk.”

Az idei Meeting témájának kifejtő előadást Costantino Esposito történész filozófus, a Bari Egyetem professzora tartotta a zsúfolásig megtelt, legnagyobb előadóteremben. A filozófiai előadás végén Esposito professzor azt mondta: „Talán most egy picit jobban meg tudjuk érteni Giussani mondatát: 'És a létezés végtelen bizonyossággá válik.' A bizonyosság számomra olyasvalami, amit folyamatosan lehet felfedezni, és nem abszolút, ahogyan sokan felszínesen vagy ideologikusan állítják. Valami olyan, ami folyamatosan megtörténik, mert ha a jelenben nem történne meg, akkor nem is létezne. Isten azért lett emberré, hogy lehetővé tegye az ember számára, hogy végre önmaga lehessen. Hála az Ő feltámadásának, végre megtörtént a valódi 'kopernikuszi fordulat' a megismerés lehetőségében és a bizonyosságra való képességben. Ahogyan Don Giussani megfogalmazta: a Szentlélek adományának köszönhetően az ember tudatában a mélységes ingyenességnek képes önmagává válni, felismerve, hogy a magány és a tehetetlenség már legyőzettetett Valaki Másnak – Istennek – az erejéből. Csakis azért, mert ez a misztikus valóság újra meg újra elér bennünket, és nem a saját elképzelésünk vagy feltételezésünk, csak azért lehetséges, hogy a bizonyosság végtelenné válhat. Ez a bizonyosság nem a mi művünk, hanem valójában szükségünk van rá minden helyzetben az egyéni és a társadalmi élet területén egyaránt.”

„A bizonyosság annak van fenntartva, aki nem hagy fel a kéréssel. Csak ahhoz a Valakihez, Istenhez fordulva lehet folytatni a miértek kérdezését, önmagunkról és a világról, aki jelenlétével felkelti a vágyat a létezésre, azaz a megismerésre és a szeretetre” – hangsúlyozta Emilia Guernier. Végül megállapította: a siker nem egyszerűen az előadásnak szól, hanem hálánk kifejezése. Bár be kell valljuk, sok mindent nem értettünk, nem értünk, de a bizonyosság lehetősége és útja egyre egyértelműbb.

Magyar Kurír