
Bakócz Tamás (1442-1521) dominikánus pap, egri majd esztergomi érsek, bíboros, és konstantinápolyi pátriárka volt. Évtizedekig Magyarország legnagyobb hatalmú uraként tartották számon. Õ volt az egyetlen magyar pap, akinek komoly esélye volt rá, hogy pápává válasszák.
Szegény családban született. Szatmárnémetiben a domonkosoknál, majd Wroclawban és Padovában tanult. 1464-ben filozófiából doktorált Krakkóban. 1470 körül tért haza és került Mátyás király környezetébe, akit háromszor is elkísért 1475. és 1480. között a törökök elleni hadjáratokra és az Ausztriát meghódító hadjáratra.
Hamarosan Mátyás mellett királyi titkár lett, a király kancellár-helyettese. 1486-ban Győr püspökévé nevezték ki, és királyi tanácsos rangot kapott. A Mátyás királyt követő II. Ulászló mellett 1490-től kancellárrá választották. 1497-ben egri püspök, majd esztergomi érsek lett, Magyarország prímásává emelkedett. 1500-ban Velence támogatásával bíborossá, majd 10 évre rá konstantinápolyi pátriárkává nevezték ki. 1519-ben halt meg, földi maradványait az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájában helyezték el.
Szatmári Egyházmegye/Magyar Kurír