Szólalj meg bennem!

Hazai – 2008. március 9., vasárnap | 6:00

Verembe nem döntsz, hegyre sem emelsz, nem hajtogatsz, mint friss-kezű szellő a nádat, nem törődsz velem, Istenem, sorsom mélyén hallgatsz, mint föl nem robbant bomba aluvó vízek mélyein.

Tornyosodik a bűn a szivemen,
és már csak tompán érezem: mi bűn, mi nem bűn,
normáim elmentek veled,
nincs már külön a sáros és a tiszta –,
elkeveredtek bús hiányodon.

Szorongok, mint vihar előtt a föld:
lapulok, bújok, pislogok csönded szemébe –,
minden dörgésnél rémesebb,
ijesztőbb minden cifra átkozásnál,
– a halott anyák hallgatnak csak így.

Szólalj meg bennem, régen-hallgató!
mozgass meg, légy szél, szél, ami voltál is egyszer,
törődjél velem, Istenem!
mindegy: veréssel vagy simogatással,
csak érezzem, hogy van hozzám közöd.

(Csorba Győző)